Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Ösztönük a függetlenség
2012. december 21. 16.16 | zoldi.laszlo
Tegnap továbbgondolásra ingerlő interjú jelent meg az FN24 nevű portálon, egyik tanítványommal beszélgetett a másik. Veiszer Alinda volt az interjúalany, Nagy József pedig a kérdező. Miközben olvastam fájdalmasan tárgyszerű társalgásukat, mintha kesernyés illatot éreztem volna.
Nagy József negyven körüli, a szegedi egyetem kihelyezett tagozatán ismertem meg. A szomszédos kerületből padlizsán színű télikabátban villamosozott át Kispestre. Tanári diplomával érkezett, és a motivációjával tűnt ki a többiek közül; nagyon újságíró akart lenni. Amikor pedig Bölcs István, a 168 Óra helyettes főszerkesztője tehetséges újságíró-jelöltet kért, őt ajánlottam. Azóta már volt digitális portál alapító-főszerkesztője is, jelenleg az FN24 parlamenti tudósítója. A politikusok szívesen elegyednek szóba vele, mert kedvesen csipkelődő stílusával úgy tart lépésnyi távolságot tőlük, hogy szellemi függetlenségét nem dörgöli az orruk alá.
Veiszer Alinda harminc körüli, a fél ország ismeri a Záróra című tévéműsorból. Érettségi után a szegedi egyetemen felvételizett, és úgy lépett be az ajtón, hogy már tudhattuk, helye van a kommunikáció szakon. A nyári kánikulában mintha friss szellő lebegtette volna meg a függönyt. Újságírást tanítottam neki, és visszajutott hozzám, hogy szigorúnak tart, pedig csak szomorú voltam. Azért jártam Szegedre tanítani, hogy gyakrabban találkozhassam az apámmal, akiről az orvos megmondta, hogy nincs sok ideje hátra.
Az interjú olvasása közben akkor fogott el a szomorúsággal vegyes együttérzés, amikor a közszolgálati televízió rendelkezési állományába küldött Alinda kimondta: „Azért küzdöttem, hogy sehová se kössenek.” Ez a beszélgetés kulcsmondata. Adott két sikeres újságíró, akikről mégis az a benyomásom, hogy nem találják helyüket a mai magyar médiában. Talán azért nem, mert szakmánkban újra meghonosodott a pártszolgálat, és mindkét politikai oldal elvárja az értékrendszerét valló újságíróktól, hogy az ő nótáját fújják. A baloldal még úgy-ahogy elviseli, ha valaki a saját útját járja, a jobboldal azonban már a szellemi függetlenséget is bünteti.
Fogalmam sincs, hogy Alinda és József mit tanult tőlem az egyetemen, interjújuk kesernyés hangvételéből azonban arra következtetek, hogy megértették szakmánk lényegét. Nem könnyű annak az újságírónak, aki a függetlenségéből szeretne megélni.