Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Az én miniszterelnök-jelöltem
2012. október 23. 15.52 | zoldi.laszlo
Ha Orbán Viktor volnék, most kezdenék idegeskedni. A véleményformáló publicisták egymás után dobják be a miniszterelnök-jelöltek nevét, készülnek az Orbán utáni időszakra. Nem érzem kötelességemnek, hogy én is mérlegeljem az utódjelöltek esélyeit, azt viszont kifejteném, hogy milyen típust fogadnék el miniszterelnöknek.
Olyan politikust vennék komolyan, aki nem központosításban és állami újraelosztásban gondolkodik. Ez a filozófia a legutóbbi két évtized rákfenéje - az éppen kormányzó pártok világnézeti beállítottságától függetlenül. A fejlődés legfőbb gátja, hogy az állam átmenetileg fölkent képviselői nyíltan vagy szemérmesen hanyagolják az önkormányzatokat, utálják vagy „csak” akadályozzák a decentralizációt, és szembeszegülnek a szubszidiaritás elvével. Az Európai Unió civilizáltabb országaiban kialakult gyakorlat lényege, hogy a döntések ott szülessenek, ahol megvalósítják őket.
Ha majd az adókat az egyelőre nem létező régiók határozzák meg, és szedik be, a bevételen pedig megosztoznak az állammal, ráadásul úgy, hogy a nagyobbik rész náluk maradjon, akkor nem kell kuncsorogni az újraelosztásból csurranó-cseppenő pénzekért. Akkor megindul végre a fejlődés, a Német Szövetségi Köztársaság második világháború utáni története, az úgynevezett gazdasági csoda ezt bizonyítja. A magyar politikusi garnitúrában egyetlen ember van, aki utalgat erre a lehetőségre. Közgazdász, Bokros Lajosnak hívják, és képviselő az Európai Parlamentben.
Brüsszelből elég gyakran jár haza, és ilyenkor be-beül rádió- vagy tévéstúdiókba, leginkább az ATV-be. Az különbözteti meg a többi szakpolitikustól, hogy képes kristálytisztán megfogalmazni az álláspontját. Orbán Viktor, a jelenlegi kormányfő abban kiváló, hogy közérthetően fedi el a valódi véleményét. Megnyugtatna az olyan miniszterelnök, aki a nyilvánosság előtt is vállalja a nézeteit, és ezt képes közérthetően előadni.
Úgy hozta a véletlen, hogy néhány hónapja Bokros Lajossal utaztam. Ő Debrecenbe ment tanítani, én Nyíregyházára. Cihelődés közben körülnézett az InterCity első osztályán, és ahogy haladt a kijárat felé, összeszedte az ülésen hagyott újságokat. Olyan miniszterelnöknek örülnék, aki bízik a helyi közösségekben, azt mondja, amit gondol, képes érthetően beszélni, vonaton utazik, és spórolós fajta.