Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Bob kapitány
2012. augusztus 16. 12.03 | zoldi.laszlo
Egy font pillanatnyilag 361 forintot és 88 fillért ér. Ez szó szerint fontos információ, mert aki olvassa e médianaplót, felfoghatja egy tegnap este sugárzott film jelentőségét. A kulturális szimattal megáldott Duna Televízió bemutatta a BBC 2007-es vállalkozását, és nem mindegy, hogy a címadó Maxwell mibe halt bele.
Amidőn 1991. november 5-én, a Kanári szigetek mellett kihalászták holttestét az Atlanti óceánból, két pletyka keringett a világsajtóban. Az egyik szerint a Moszad ölette meg, mert túl sokat tudott az izraeli titkosszolgálatról, a másik szerint viszont arab terroristák végeztek vele, mert Moszad-ügynöknek tartották. Colin Barr rendező életszerűbb halálokot gyanított. A második világháborús rangjáról Bob kapitánynak csúfolt-becézett Robert Maxwell magánvagyonát hárommilliárd fontra becsülték, kiderült azonban, hogy 400 millió font adósságot hagyott hátra, ráadásul lenyúlta azt a 800 millió fontot is, amit levont 30 ezer alkalmazottjától, ám „elfelejtett” befizetni a nyugdíj-pénztárba. Nem csoda, hogy összecsaptak feje fölött a hullámok.
Azt már én fűzöm a tegnap esti filmélményhez, hogy a Bob kapitányból lett „sajtócár” 1989 őszén Magyarországon is megfordult. (Arról, hogy bulvárlapokat akart bagóért venni, rémtörténeteket mesél Bernáth László, az Esti Hírlap nyugalmazott főszerkesztője.) Fogadta Németh Miklós miniszterelnök is, akit olyan jól sikerült felkészíteni a tárgyalásra, hogy a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen tanult angolsággal szólította meg a Máramarossziget melletti Aknaszlatináról elszármazott vendéget. Maxwell egy ideig hallgatta a szöveget, amelyből azt hámozta ki, hogy Németh meg akar szabadulni a kormánylaptól, mielőtt az ellenzék, minden valószínűség szerint az MDF átvenné a hatalmat, és rátenné kezét a Magyar Hírlapra. Aztán magyarra fordította a szót, és ezt mondta a miniszterelnöknek: „Csapja a többihez!”
A magyar hadsereg 1939. március 15-én foglalta vissza Kárpátalját. A honvédtisztek bepezsgőztek a kávéházban, és dzsentriszokás szerint tükörbe hajították a metszett, nehéz kristálypoharakat. A méltatlankodó pincért pedig ezzel fizették ki: „Főúr, csapja a többihez!” A gesztus megtetszett a kávéház ajtajában álldogáló fiúnak, a nem egészen 16 éves Hoch János Lajos Benjáminnak. El is határozta, hogy ha egyszer gazdag lesz, kipróbálja a mondatot.