KulturSzalon

Tegnap Dunakeszin jártam, a Print&Publishing szerkesztőségében. A nyomtatott kommunikáció lapjában én volnék a Média rovat. Még sosem számoltam össze, vajon hány cikkem jelent meg, de nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy legalább száz. Alkalmanként nyolcezer karakternyi terjedelmet kapok, ez összesen négyszáz gépelt oldal. Még egy kötet is kitelne belőle, ha a legérdekesebb témákat nem gondolnám tovább tanulmánnyá.

Vagy tízen ültük körül az asztalt a Duna-parti kisvendéglőben, még Rudi, az osztrák főszerkesztő is eljött Salzburgból a mikrobuszával. Laci, az itthoni főszerkesztő-társtulajdonos arról beszélt, hogy az idei év jobban sikerült. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy a tavalyi mélypont után sikerült leleményességgel ellensúlyozni a gazdasági válság következményeit. Sok jelből érzékelhető, hogy a papír alapú sajtó bajban van, ezért örvendetes, hogy a P&P tartja a frontot, noha körülötte számtalan szakmai lap szűnt meg. Egyszer számba kéne venni őket, és azt firtatni, vajon a médiaipar huszonötezer alkalmazottja miért nem képes eltartani az ügyeivel, összefüggéseivel foglalkozó kiadványokat.

Az étellel-itallal megrakott asztalnál, kettővel arrébb Zsuzsa ült. Csak azért nem telepedtem mellé, mert influenza jelei mutatkoztak rajta, és nekem hamarosan vizsgáztatni kell kommunikáció szakos diákokat. Laci a főnök, Zsuzsa tartja össze a társaságot. Élete a szerkesztőség, és úgy tapasztalom, hogy a látszólag mellékes ügyekben is női módra hasznostja a kommunikációs tehetségét. Mi, férfi munkatársak úgy érezzük, hogy döntöttünk a cikk témájáról, holott Zsuzsa sugallta a végső elhatározást. Erről is írnom kéne egyszer. A csöndes, szorgalmas, ötletgazdag és kedvesen ravasz szerkesztőnőkről, akik nélkül kevés újság maradna életben a hazai sajtópiacon.

A régebbi életemben minden héten egy napot töltöttem a nyomdában. Csak az ottani órákat számolva egy esztendőt a másfél évtizedből. Megszerettem a nyomdászokat, különösen a kéziszedőket, megismertem azóta semmivé lett munkájukat. Érkezett utánuk a digitális nyomdászat, amelyet viszont a Print&Publishing évfolyamaiból tanulgatok. A tegnapi esti hangulatból kisejlett, hogy miközben a szakma orgánumai egyre-másra adják le a kulcsot, ennek a szerkesztőségnek van elképzelése a jövőről.