KulturSzalon

A lakás minden szögletében kihegyezett ceruzák várnak. Akárhová ülök is le, legyen a kezem ügyében olyasmi, amivel szellemes vagy „csak” érdekes mondatokat húzhatok alá az újságban. Így voltam ezzel tegnap is, amikor a Vasárnapi Hírek Ennek önkényuralom a neve című kerekasztal-beszélgetését olvastam.

A hétvégi újság négy ellenzéki publicistát szólaltatott meg: Babarczy Esztert, Bächer Ivánt, Debreczeni Józsefet és Ungváry Rudolfot. Vajon miként látják a búcsúzó esztendőt, az Orbán-kormányt, az ország kilátásait? Kesernyés disputa kerekedett belőle, rosszkedvünk tele. Reflexszerűen húztam alá a legérdekesebb mondatokat, elég sokat találtam. Amikor pedig utólag még egyszer átnéztem a jelöléseket, meglepett, hogy a legtöbb előtt D. J. monogram állt. Tizennégy figyelemre méltó gondolatot húztam alá, és Debreczeni József egyedül többet mondott, mint a másik három közíró együttvéve. (Babarczy Eszter hármat, Bächer Iván egyet és Ungváry Rudolf egyet sem.)

A sorrend nem föltétlenül esik egybe az értékítéletemmel, a tények mégis arra figyelmeztetnek, hogy nem érdemes azon csodálkozni, vajon miként került Debreczeni az élre, azt kéne inkább firtatni, hogy mi a titka. Elvégre nem ő a legjobb szépíró (Bächer stílusa hangulatosabb), nem ő a legjobb elemző (Babarczy esztétikai felkészültsége alaposabb), a hatásos fogalmazás szempontjából mégis kenterbe veri a többieket. Azt hiszem, hogy belé szorult a legtöbb szenvedély. Azért ingerelnek továbbgondolásra a mondatai, mert csak érzelmi felhangoltságban képes huzamosabb ideig együtt élni a választott témával. Tipikus monográfia-szerző, aki beleszeret a témájába, ezért szenvedéllyel elemzi. De aztán jön a következő téma, és az előzőből ki kell szeretnie, hogy hosszú hónapokig élhessen együtt a másikkal, különben szétesik a könyv.

Négy monográfia szerzőjeként magam is megéltem ezt az állapotot, és az a benyomásom, hogy Debreczeni Józsefnek a szerencsésen szerencsétlen választásában rejlik a hatása. Nehéz lehetett az Orbán melletti monográfiából átváltani a Gyurcsány mellettibe. A nyilvánvaló ellentmondást csak úgy oldhatta fel, ha gyűlöletet ütköztetett szeretettel. S mert az érzelmi kategóriák a korszak meghatározó politikusai köré vontak gyűrűt, értelmezésükből élesebben rajzolódik ki a legutóbbi másfél év hangulata, mint a kevésbé elkötelezett publicistákéból.