KulturSzalon

A digitális sajtó furcsa képződménye a www.mandiner.hu. Megkülönböztető ismertetőjele, hogy idegen tollakkal ékeskedik. Legalább fele-, de inkább kétharmad részben máshol megjelent írásokat közöl, anélkül persze, hogy erre bárkitől - például a szerzőktől - engedélyt kérne. „Természetesen” nem is fizet nekik. S ha valaki a szakmailag és erkölcsileg minősíthetetlen eljárást szóvá teszi, a füle botját se mozgatja.

Ez az alaphelyzet, amelyben hónapok óta nem változott semmi. A kárvallott szerkesztőségek nem nagyon berzenkednek, mert úgy vélik, hogy némi reklámot csinál közleményeiknek a Mandiner. Az újságírókat képviselő szervezetek pedig úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, holott rengeteg tollforgató érdekei sérülnek. Az anyagi kár nyilvánvaló, az erkölcsire pedig példa egy mai fejlemény. A Népszavában összefoglaló cikk jelent meg a médiára nehezedő kormányzati nyomásról, és a szerző, Muhari Judit idéz egy interjúból, amelyben Polyák Gábor értelmezi a közszolgálatiság ellentmondásait. De a pécsi médiajogász kinek is adott interjút?

Az újságírónő szerint a beszélgetés a Mandiner.hu-n jelent meg, ebben van is némi igazság, csakhogy ami a digitális tallózóban látott napvilágot, az csupán részlet egy terjedelmesebb interjúból, amely viszont a HVG Online téma iránti érzékenységét tanúsítja. Az említetteken túl azért is problematikus a Mandiner gyakorlata, mert többnyire csak részleteket közöl az érdeklődésre számot tartó, de terjedelmesebb írásokból. Márpedig így könnyen eltorzulhatnak az eredeti szöveg arányai, arról nem is szólva, hogy a felületes olvasó az utánközlő szerkesztőséget véli az igazi lelőhelynek.

Nincs semmi bajom a ritkán tévedő kolleginával, akit mellesleg a médiatudósítók egyik legkorrektebbikének tartok. Csak éppen idézéstechnikája kísértetiesen emlékeztet a kommunikáció szakos tanítványaiméra, akik gyakorta beérik azzal a digitális újsággal, ahol éppen rátalálnak a nekik tetsző gondolatra. Noha még a rendszeresen szerzői jogot sértő Mandiner is lehetőséget kínál a további keresésre. Az idézet alján ugyanis rá lehet kattintani az eredeti forrás nevére, és akkor feltárul előttünk a cikk - teljes terjedelmében, tanulmányozásra méltó módon. Jó volna ezt a fogást is megtanulni, mert az értelmiségi olvasó tájékozódásához tartozik.