Jelenlegi hely
Eltervezett álmok
- Uram, hová siet ennyire? Hisz kellő alaposság nélkül mérte csak fel a portékámat, mondhatni: futó pillantást vetett csupán rá, ahelyett, hogy részletesen megfigyelte volna, mit is lát. Persze, persze, írógép - gondolhatja, hogy volt már dolga ilyesmivel, és aki egyet látott, az mindet látta. Hogy vannak jobbak, vannak kevésbé jók, sőt, kifejezetten rosszak is, de működésüket és használatukat tekintve egyik épp olyan, mint a másik.
Kérem, ez itt mégiscsak más, mint a többi, már látott és ismert gépezet. Igazából annyira különbözik a többitől, hogy nem is lenne illendő írógépnek nevezni - hasonlóság ide, hasonlóság oda. Ez kérem, ejej, körülményes elnevezés, tudom én, de pontosabban megfogalmazni lehetetlenség lenne, szóval ez álmokat író gép. Úgy, úgy, látja, máris felszaladt a szemöldöke, ilyenről még nem hallott. Bizonyára arra gondol, hogy szépítgetem itt önnek az igazságot, megpróbálom becsapni. Pedig hát dehogy. Ezzel a géppel előre megírhatja álmait - se kevesebbet, se többet nem állítok.
Elege van már a rémálmokból? Nem elég a napi fáradtság, még éjszakákon keresztül is menekülnie és bujdosnia kell képzelete lidércei elől? Itt a lehetőség, hogy egyszer és mindenkorra megoldja a problémát. Elég csupán annyit tennie, hogy lefekvés előtt leül az álom-írógép elé, és bepötyög egy kellemes, nyugodt álmot – akármit. Például, hogy egy réten fekszik, a csillagokat nézve. Vagy merészkedjünk messzebb: király egy mesebeli vidéken, és szolgák százai, ezrei lesik minden óhaját! Elég ezt megírnia - hogy milyen stílusban, az már aztán mindegy -, majd lefeküdhet aludni, abban a tudatban, hogy önnek nincs is több dolga.
A masinára van bízva eztán minden. Ön elalszik, és egyből abban az álomban találja magát, amit jó előre megírt lefekvés előtt. Meglepetten veszi majd észre, hogy álma semmivel sem fog különbözni a begépelt szövegtől, épp olyan lesz minden, amilyennek elképzelte. Nincs több rémálom - hacsak nem szándékosan hoz a saját fejére ilyen kellemetlenséget büntetésből. De hát miért is tenné, igaz? Annyi mindent megálmodhat; miért épp a legrosszabbat választaná a sok jó lehetőség közül. Csupán azt mondom, megtehetné - ezzel a masinával bármit megtehet. Ha beleunt már önmagának lenni, találjon ki új személyiséget magának, majd bújjon az új bőrbe, mintha csak ruhát próbálna fel.
De kedves uram! Hová siet ennyire? Nem hisz a szavamnak? Kérem, segítsen rajtam, és szabadítson meg végre ettől az átkozott masinától! Látja, szinte ingyen adom, sőt, most és csak önnek valóban ingyen adom, csak vigye el innen, vigye minél messzebbre! Életemet megkeseríti ez az átkozott tákolmány, de önnél ez talán másképp lesz. Tudja mit? Fizetek én, csak vigye innen a fenébe, és utána azt tesz vele, amit akar! Még egy megtervezett éjszakát nem bírok ki - hát nem látja, hogy mennyire kimerültem? Nem elég, hogy a napot a saját akaratom szerint kell megterveznem és megélnem, de most már az álom sem nyújt feloldozást. Elalszom, és ismét csak magam alakítom a sorsomat - nincs ennél fárasztóbb, nincs ennél szomorúbb.
És kérem, milyen unalmasok ezek a megtervezett álmok! Igazán nem szabadna emberekre bízni az álmok kigondolását, hisz ott van nekik a nappali életük, és még azzal sem boldogulnak rendesen. Hogy? Miért nem hagyom egyszerűen abba? Szenvedek, mégis leülök begépelni minden este a következő álom forgatókönyvét. Miért teszem? Bolond lennék? Csakugyan, csakugyan, de gondoljon bele, emberi természetemet képtelen vagyok levetni. Hajt a vágy, hogy ellenőrizhessek magam körül mindent.
De nemcsak engem hajt ez a vágy. Önt is, mert felszaladt a szemöldöke, amikor megismerte portékám igazi funkcióját. És most el fogja tőlem vinni ezt az átkozott, százszor átkozott masinát, és ugyanúgy szenvedni fog tőle, ahogy most én szenvedek. Tudja ezt, mégis elviszi magával, hisz’ emberi vágyait maga sem tudja csak úgy ledobni. Ösztönös ez, én mondom, ne harcoljon ellene, úgysem nyerhet, csak vigye, vigye! Ne is lássam, se magát, se ezt a gépet! Élete legrosszabb üzletét kötötte meg most, köszönöm, köszönöm Önnek!