Jelenlegi hely
Hogy hívták Hitler építészét?
Másról akartam írni, de aztán magával ragadott egy december utolsó napjára időzített tévéműsor. A National Geographic csatornája tegnap délután öttől este tizenegyig sugározta az Apokalipszis: a második világháború című dokumentumfilmet.
Gyakorló történelemtanárként, sőt a korszakban járatos történészprofesszor, Ránki György tanítványaként kevés újdonságot kaptam a hatórás vállalkozástól. Az összefüggések kimondattak, a túlnyomórészt francia stáb nemzeti részrehajlását megbocsátottam. Inkább csak az zavart, hogy Magyarország szóba sem került - vagy ha mégis, csupán arra a rövid időre, amit a konyhában töltöttem. Pedig vérben mi is leróttuk az adósságunkat: az ötvenmillió halottból körülbelül egymillió volt magyar állampolgár.
Ami figyelemre méltóvá tette, sőt olykor megrendítővé varázsolta a hömpölygő műsorfolyamot, az álló- és mozgóképek gondos válogatása. A montázstechnika révén a sorozat túlmutatott a szavakkal megfogalmazható tanulságokon. Az alkotók számtalan archívumot kutattak át, hogy a közismertek mellé ismeretlen - meghökkentő, megdöbbentő, elképesztő - képeket helyezzenek, és ezzel elég jól kiszámítható képzettársításokat váltsanak ki belőlünk. Vajon hány operatőr és haditudósító kucoroghatott a lövészárokban, hogy megörökítse a világégés borzalmait? (Bár nem biztos, hogy ezzel a szándékkal küldték őket a frontvonalba.)
Találtam viszont egy szeplőt az egyvégtében sugárzott adás magyar szinkronjában. Szóba került Hitler építésze és fegyverkezési minisztere, Albert Speer, akinek vezetéknevét kétszer is ’Spír’-nek ejtette a narrátor Mihályi Győző. Használt a műsornak, hogy szóba került a tevékenysége, mert a korszak egyik legérdekesebb személyisége volt - háborús bűnösként két évtizedet húzott le a spandaui börtönben, és magyarul is megjelent emlékiratában feltárja a Harmadik Birodalom belső viszonyait. Nem ismerem a dokumentumfilm eredeti szövegét, ezért elképzelhető, hogy a megrendelő BBC vagy a sziszifuszi munkát végző francia stáb gátlástalanul lespírezte az értelmiségi nácit. Nekünk azonban az osztrákokkal való több száz éves együttélés miatt van fogalmunk a németről - a százmilliós nyelvterületen hosszú e-vel ’Sper’-nek mondják az említett nevet.
Kínos, hogy a magyar stábban egyetlen művelt ember sem akadt, aki pontosította volna az egyébként kellemes hangú színész kiejtését.