Jelenlegi hely
Miért forog a szék?
A profi adásrendező tudja, hogy a kamerával szemközt helyet foglaló műsorvezetővel átellenbe senkit sem szabad ültetnie. A néző így tarthatja szemmel az egész asztaltársaságot. Tegnap este például azt láttam A tét-ben, hogy a beszélgetést irányító Bánó Andrástól jobbra ülő Fleck Zoltán kinyújtotta a hosszú lábát, és az asztal alatt talán el is érte Magyar Kornéliáét. Nyilvánosan szövődő románc a jogszociológus és a politológusnő között? Senki sem világosította föl a 190 centi körüli férfiút, hogy amit megtehet egy presszóban, azt nem engedheti meg magának az ATV stúdiójában?
Kérdezném, ha nem ismerném a csöndes, talán még gátlásosnak is mondható értelmiségit. Ritkán merészkedik túl szakmája határain - azokon belül viszont udvariasan és kíméletlenül, szabatos magyarsággal fogalmaz. Elképzelhetetlen róla, hogy nyilvánosan flörtölne, netán nagyképűsködne. Talán a műsorvezetőnek sikerült olyan légkört teremtenie, hogy úgy érezte magát, mintha bensőségesebb körülmények között volna? Félő, hogy sosem tudom meg. Azt viszont megtudtam magamról, hogy előítéleteim vannak. Hajlamos vagyok a közszereplőket a szerint megítélni, vajon rokonszenvesek vagy ellenszenvesek-e.
Ha Fleck Zoltán rokonszenves - márpedig az -, akkor mulatságos elnyújtózkodását a gátlásosság vagy az otthonos helyzetbe való belefeledkezés magyarázza. Ha viszont ellenszenves volna, és nem tetszene az értékrendszere, akkor jó dolgában egyéb gazságokra is képes lenne? Ezen eltűnődve vonom vissza mindazt, amit e tárgykörben leírtam a Médianaplóban. Oké, egy tapasztalattal belátóbb lettem. De akkor mihez kezdjek azokkal a mozzanatokkal, amelyeket megfigyeltem, és azt hittem, hogy indokoltan teszem szóvá őket?
Például a forgószékkel, amelyet valamilyen rejtélyes ok folytán előszeretettel állítanak be a tévéstúdiókba. Akik ülnek benne, vajon zavarukban billegtetik jobbra meg balra, vagy túl jól érzik magukat a díszletek között? Mihez kezdjek azokkal, akik szoknyában érkeznek, majd elfeledkeznek magukról, és szétvetik a lábukat? A meghökkentő példák elkerülésére nincs szabályzat, pedig éppenséggel lehetne. Aligha volna anyagi bukás, ha felkészült tévések és protokollosok megírnák a nyilvános szereplés kézikönyvét. A szék helyett bizonyára haszonnal forgatnák a stúdiók vendégei.