Jelenlegi hely
Miért nincs állásuk a diplomás újságíróknak?
A Népszabadság szombati-vasárnapi számában jelent meg Ónody-Molnár Dóra alapos cikke a felsőfokú oktatásról. Kiderül belőle, hogy a diplomások körében kevesebb ugyan a munkanélküli, mint az alacsonyabb végzettségűek között, ám mezőnyükben az „újságírást és más információszolgáltatást” művelők kerültek a legkiszolgáltatottabb helyzetbe. A munkanélküliek aránya. 11,7 százalék, vagyis száz kommunikáció szakon végzett közül csaknem tizenkettőnek nincs állása. Vajon mi rejlik a jelenség mögött?
1993 szeptembere óta van kommunikációs képzés a hazai felsőoktatásban. Senki sem tudja, hogy azóta hányan végeztek. Azt viszont tudom, hogy a csúcsidőben, a XXI. század első fél évtizedében mintegy tízezerre rúgott azoknak a száma, akik egy-egy tanévben egyetemistának vagy főiskolásnak mondhatták magukat. Jelenleg nincsenek többen nyolcezernél, kilencszázukra vár tehát az a sors, hogy a végzés után nem kapnak állást. S mert a kommunikáció 37 válfajában lehetett elhelyezkedni, régebben vártak rájuk a munkalehetőségek. Tágabb értelemben vett szakmánkban akkor volt a legkevesebb diplomás munkanélküli, amikor beléptünk az Európai Unióba, de még nem ért el bennünket a gazdasági válság. 2004 nyara és 2008 ősze között a hazai cégek egyre több szálon kapcsolódtak Nyugat-Európához, és százszámra szívták föl a frissen végzetteket. Ama intézményi kommunikátor mellé, aki a cég különböző részlegei között közvetített, kellett még egy, aki a külföldi partnerekkel tartotta a kapcsolatot. Ez a folyamat lassult le a túltermelési válsággal.
Mellesleg a 37 válfaj közül az újságírás csupán az egyik. Ráadásul szűkebb szakmámban másként értelmezzük a munkanélküliséget, mint az intézményi keretek között tevékenykedő kommunikátoroknál. A szocializmus negyven évét kivéve az újságírást sokkal inkább jellemezte a szabadúszás, mint a státusz. Márpedig a szabadúszó és a munkanélküli újságíró között az a különbség, hogy az utóbbinak nincsenek ötletei. Ott kezdődik a friss diplomások kálváriája, hogy még nem érzik magukat elég fölkészültnek, és hiába vannak jó ötleteik, felkopik az álluk, ha csak minden második-harmadik cikküket fogadják el a szerkesztőségben. Az idő azonban nekik dolgozik, mert éppen nemzedékcsere közben vagyunk. A legtöbb ötven feletti tollforgató ugyanis nem képes fölvenni az online újságírás fordulatszámát.