Jelenlegi hely
Miniszterelnök vagy diktátor?
Bár már kétszer is foglalkoztam Majtényi László Operaház előtti szónoklatával, valaki fölhívta a figyelmem arra, hogy kihagytam egy értelmezési lehetőséget. Bayer Zsolt tegnap publicisztikát jelentetett meg a Magyar Hírlapban, és szintén idézte a neves alkotmányjogász egyik gondolatát, imígyen: „Sokkal jobb sors a bukott miniszterelnöké, mint a népharag által eltávolított diktátoré.” Lehet, hogy a téma ismétlődése unalmassá teszi a rovatomat, mégis vállalom a kockázatot, mert érdekelnek egy figyelemre méltó mondat alakváltozásai.
Az eszmefuttatás január 2-án este hangzott el. Mentő körülmény egy másik újságíró, a Napló nevű veszprémi napilapot tudósító Osváth Sarolta számára, hogy az esemény hevében pontatlanul rögzítette Majtényi László talán legfontosabb megállapítását, amely szerinte így hangzott: „Sokkal jobb sors egy demokratikus állam bukott kormányfőjének lenni, mint egy, a népharag által megbuktatott diktátornak.” Bayer Zsoltnál azonban már nem látok mentő körülményt. Az ő cikke ugyanis másfél nappal a történtek után jelent meg, és lett volna ideje utánanézni, hogy valójában mit is mondott a tüntetők elé kiálló alkotmányjogász.
A hiteles szöveget nemcsak a Galamus.hu-n találhatta volna meg, hanem az Eötvös Károly Intézet honlapján is, idézem: „Sokkal jobb sors egy demokratikus jogállam bukott miniszterelnökéé, mint egy tekintélyelvű országban a népharag által eltávolított nem legitim vezetőé és a bukott diktátoré.” Ha már vesszük magunknak a fáradságot, hogy vitatkozunk valakivel, akkor az a legkevesebb, hogy pontosan adjuk vissza a szavait. Az már más kérdés - és ezért hozom újra meg újra szóba a témát -, hogy Bayer Zsolt az újságírónőhöz és hozzám hasonlóan úgy gondolkodik, mint egy újságíró. Érzi, hogy a szónok teljességre törekedett, ezért idézésre kiválasztott gondolata nem igazán alkalmas arra, hogy megragadja a közfigyelmet. Aztán ösztönösen megrövidíti.
A szónoklatból kiemelt mondat értelmezésébe eddig három újságíró keveredett bele: Osváth Sarolta, Bayer Zsolt és én. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen gondolkodunk, mégis közös ama beidegződésünk, hogy a tudós módra precízen megfogalmazott gondolatmenetet próbáljuk közfogyasztásra alkalmassá tenni. Módszertani szempontból inkább csak az a különbség közöttünk, hogy ők a mondatot idézőjelbe teszik, holott nem Majtényi László fogalmazását, hanem a maguk értelmezését adják közre.