Jelenlegi hely
Szabad-e nyilvánosan füllenteni?

Ma délután folytatódik filmkritikusi pályafutásom a Sanoma Média Akadémián. Évtizedek óta gyűjtöm azokat a játékfilmeket, amelyek szerkesztőségben játszódnak, van belőlük vagy harminc videokazetta és félannyi dvd a polcon. Három éve pedig meghívtak az elsősorban magazinok kiadásával foglalkozó céghez, hogy a posztgraduális képzés keretében náluk tanuló fiataloknak mutassak be néhány szakmai kérdésekkel kecsegtető filmet. Ebben a tanévben A hazugsággyárossal kezdünk.
A rendező Billy Ray a múlt évezred utolsó éveit rekonstruáltatja a többnyire huszonéves színészekkel. Az Egyesült Államokban már akad digitális szerkesztőség, ahol nemcsak hemzsegnek, hanem bizonyítani is akarnak az online újságírók. Alig várják, hogy oroszlánkörmüket köszörüljék az irigyelt és rettegett sajtón, amely olyan lassú, mint a tetű, és úgy tehénkedik rá a nyilvánosságra, mint a köd. Véletlenül pattan ki, hogy az egyik legmenőbb hetilapnál nem stimmel valami. A digitális riporterek lassanként fölfejtik a szálakat, és kiderül, hogy az újság legolvasottabb cikkeiből egy szó sem igaz. Elképesztő fantáziájú tehetség garázdálkodik a gyanútlan szerkesztőségben: a legapróbb részleteiben is képes hihetőnek láttatni a meg nem történt eseményeket. A film végére megszégyenítik, bánatában íróságra adja a fejét, elvégre éppen azokra az adottságokra van szüksége, amelyek miatt eltávolították a hetilaptól. (Mellesleg a rendező az ő brutális őszinteségű regényéből írta a forgatókönyvet.)
E jegyzet címében nem azért minősítem füllentésnek a hazugságait, mert találok számára mentő körülményeket. Bár sokadszor láttam A hazugsággyárost, de csak most tudatosodott, hogy a fiatalember megbocsáthatatlan vétke életkori sajátossággal is párosult. Amikor az elsőéves kommunikáció szakosokat megkérdezem, hogy miért akarnak újságírók lenni, azt válaszolják, hogy voltaképpen nem is tudják, mi az újságírás, ők inkább a médiában szeretnék kifejteni a véleményüket. Nagy kérdés, persze, hogy miről. Arról, ami őket foglalkoztatja, vagy arról, ami másokat. Ha valaki - mint a film rokonszenves antihőse - felismeri, hogy az olvasókat jobban érdekli a nála ismertebbek véleménye, akkor hajlamos a celebek és szakemberek gondolatait kitalálni. Kétségkívül sok utánajárást spórolhat meg, mégis azt hiszem, hogy ő nem csaló, csak még nem tudja, hogy írónak készül.