Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Földes Olga: Aranykalitka
2014. augusztus 3. 08.07 | olganya
Augusztus tiszteletére egy régi vers:
Aranykalitka
Emlékszel?
Hirtelen lepett meg minket a zápor,
ember nem járt ott,se közel, se távol.
Gyorsan egy dús lombú tölgy alá mentünk,
vacogva, félve hangosan nevettünk.
Hűs esőcseppeken átizzott a nap,
kacagva álltunk a fényoszlop alatt.
Már nem nevettél. Aranykalitka,nézd,
s félszegen, sután hozzámért egy kéz.
Közben inged alá gördült egy gyöngycsepp,
mohón követte párás tekintetem,
az eső elállt, bár arcunkon még csorgott,
a csend kitágult, tán a föld se forgott.
Ám megmozdult akkor s azóta sem.
Régen történt és már te sem vagy velem,
de tudjuk már azóta mind a ketten,
bárhogy is lesz már, miénk volt akkor, ott
a szerelem...