Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Gaby néni szülinapjára
2012. október 2. 12.30 | zoldi.laszlo
Ha túllendülünk a viszontlátás örömén, és elmélyedünk a beszélgetésben, akkor szemrehányást is kapok egyik-másik tanítványomtól. Azt mondják, hogy a Tanár Úrnak mindig voltak kedvencei, akiknek a diploma utáni sorsára vissza-visszatér a médianaplójában.
Balogh Zsuzsi, Hadas Bianka, Havasi Zsófi, Horváth Bori, Nagy Zsófi, Szabó Judit, a fiúk közül Czehelszki Levente, Csapó István, Cserháti András és Matey István nevét szokták emlegetni. Igazuk van, de nem röstellem magam. Csakugyan büszke vagyok rájuk, az újságírói díjaikra, a munkahelyi boldogulásukra. Van azonban valaki, aki nem futott be olyan nyilvános karriert, mint ők, a sikereikben mégis része van. Bereczky Gabynak hívják, és ma ünnepli a huszonhetedik születésnapját. Szinte egyetlen a „nagy generációból”, akinek hálával is tartozom.
A kétezres évek közepén nem maradt pénze a főiskolának arra, hogy fizesse a Nyíregyházán alvást, ezért ugyanazon a napon kellett újságíró szemináriumot vezetni, utána pedig médiapolitikát előadni. Ha agyonbeszélem a délelőtti négyszer negyvenöt percet, a hangom elmegy a délutáni négy órára. Vajon mi a megoldás? Gaby lett a megoldás. Én kitaláltam, hogyan kéne beszéltetni a csaknem száz diákot, ő pedig - akit a kedvessége és szervezőkészsége miatt Anyunak neveztek el a diáktársai -, afféle tanársegédként megszervezte a szemináriumot. Nekem csak figyelni kellett, és néha közbeszólni. A részletekkel nem untatom az olvasókat, a lényeg amúgy is az, hogy közös munkánkból lett a legsikeresebb, ifjúsági Pulitzer-díjakkal övezett pedagógiai vállalkozásom.
Gaby a diploma megszerzése után hazament Vásárosnamény mellé, a beregi falujába, és a közelben helyezkedett el. Mint a tantestület legfiatalabb tagja, ő kapta a tanulmányi kirándulásokat, a színház- és múzeumlátogatásokat, majd amikor a kollégái megtapasztalták kedvességét és szervezőkészségét, ez a feladatkör rajta is ragadt. Néhány napja olvastam itt, a Facebook-on ezt a szöveget: „Levesnek és másodiknak műanyag edényt és evőeszközt hozzatok, hogy legyen miből és mivel elfogyasztani az ebédet.” Azóta a közösségi oldalról tájékozódó pusztadobosi gyerekek megjárták a nyírmadai erdőt, és ahogy Gaby „néni” leleményességét ismerem, jól is érezték magukat. Ez legalább olyan eredmény, mint a hajdani diáktársak országos vagy regionális nyilvánosság előtt kiharcolt díjai.