Jelenlegi hely
Gyurcsány is idegen tollakkal ékeskedett?
Schmitt Pál után Gyurcsány Ferenc szintén plágiumváddal küszködik, én pedig növekvő érdeklődéssel követem a fejleményeket. Fél évtizede dolgozom egy róla szóló könyvön, pillanatnyilag az 568. oldalon tartok, 540353 karakternél (szóközökkel). Kétszáz oldalt már ki is hagytam a kéziratból, mert jó volna végre befejezni. Azt hiszem, soha vissza nem térő alkalmat teremtene, ha bebizonyosodna, hogy a volt miniszterelnök pécsi főiskolás korában idegen tollakkal ékeskedett. Visszavonulása nyomán befejeződne a politikusi pályafutása, és megjelenhetne végre a vaskos kötet.
Nem lehetek ennyire önző, persze. Amúgy is várom, hogy kirajzolódjanak a tények. Egyelőre azt sejtetik, hogy a botrányt kirobbantó Hír Televízió munkatársai alaposan utánajártak a részleteknek. Lassanként, napról napra csordogálnak az állítások, és nem lepődnék meg, ha előbb-utóbb kiderülne, hogy a riporterek kezében van az eleddig hiányzó szakdolgozat is. Figyelemre méltó eljárásukat nem közösíteném ki az oknyomozó újságírásból. Ha néhány héttel ezelőtt, a Schmitt-féle plágiumügyben magától értetődőnek tartottam, hogy riporterek nyomozzák ki a kisdoktori disszertáció hátterét, akkor most is el kell fogadnom a valóságfeltárás létjogosultságát.
Sok szakmabelivel ellentétben az a felfogásom, hogy a XXI. századi Magyarországon igenis létezik valóságfeltáró újságírás. Sajátos módon, persze. A jobboldali értékrendszerű riporterek hajlamosak arra szorítkozni, hogy csupán a másik oldal disznóságait leplezzék le, a baloldali riporterek pedig szintén arról nevezetesek, hogy szívesebben kutakodnak a jobboldali személyiségek szennyesében. Ott választanám el a szellemileg független oknyomozást a pártszolgálattól, ahol az ügyesen kifundált forgatókönyvhöz rendeltetik az aznapi ténymennyiség. Ha a munkájukat egyébként tisztességgel végző újságírók tágasabb munkamegosztásba illeszkednek, akkor bizony a politika igényei szerint állnak elő az újabb és újabb bizonyítékokkal.
Ahogy elnézem, Gyurcsány Ferenc megértette a válsághelyzetet. Óvatosan bánik a szavakkal, mert valószínűleg attól tart, hogy a hírtévések tarsolyában több van, mint amennyit most közre adnak. Kínos volna, ha holnap kajánul szembesítenék annak ellenkezőjével, amit ma mondott a szakdolgozat-írás körülményeiről. Az a benyomásom, hogy a kríziskommunikáció szempontjából tanulságos harc van kibontakozóban.