Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Ha hiányzik az ’a’ egy vonatkozó névmásból
2012. december 14. 13.45 | zoldi.laszlo
A Magyar Hírlapot kevesen olvassák, pedig nem ártana néha szemügyre venni. A legutóbbi napok talán legérdekesebb sajtóeseménye Széles Gábor újságjában jelent meg, három részlet látott napvilágot Zinner Tibor történész majdani könyvéből: a Rajk-per kulisszatitkaiból. Történelem szakos egyetemistaként antikváriumban vettem meg öt forintért a perről kiadott, jellegzetesen kék borítójú jegyzőkönyvet. Most kezd kiderülni, hogy hamisítványt forgattam heteken át. A levéltári forrásokból merőben más kép rajzolódik ki a koncepciós eljárásról.
Eddig is sejtettük, persze, hogy Rajk László kivégzéséhez volt köze Rákosi Mátyásnak. A történész jóvoltából azonban végre megtudhatjuk, hogy a bitófához vezető utat nemcsak figyelemmel kísérte Magyarország akkori diktátora. Hatásosan bizonyítja a kutató, hogy a vádirat vázlatát miként hagyta jóvá Sztálin legjobb magyar tanítványa, ezért utólag már nem lehetett változtatni rajta. „Így maradt benne néhány Rákosi stílusát jellemző fordulat és a vonatkozó névmás ’a’ betű nélküli alakja.” Másként fogalmazva az első számú politikus nem volt tisztában azzal a retorikai szabállyal, hogy a szónoknak, előadónak tanácsos elkerülnie a hangzótorlódást. Bár olyan magyartanárt fogott ki a szegedi középiskolában, mint Babits Mihályt, aki elismerte ugyan az okosságát, de nem kedvelte, mert strébernek tartotta.
A szabály egyébként úgy foglalható össze, hogy ha az összetett mondat főmondata mássalhangzóval fejeződik be, akkor a mellékmondatban soron következő ’mely’ elé egy ’a’ hangzót érdemes illeszteni, különben mássalhangzóra torlódik mássalhangzó, és ebből mindenféle komplikációk adódnak. Olyanok, mint amikor 2002 februárjában Medgyessy Péter miniszterelnök évértékelőt tartott a parlamentben, és a beszédírói akaratlanul (vagy nagyon is tudatosan) a mássalhangzóval végződő főmondatokat ’a’ nélküli vonatkozó névmással kapcsolták a mellékmondatokhoz. Szegény feje negyven percen át az ország füle hallatára küszködött a mássalhangzó-torlódásokkal, majd amidőn megkönnyebbülten vette észre, hogy lassanként a beszéd végére ér, épp az ’útelágazás’ szóig jutott el.
A világhálón ma is hozzáférhető a tizenhárom másodperces videofelvétel. A hajdani kormányfő talán még most sem érti, vajon miért kellett közderültséget keltve négyszer nekirugaszkodni a váratlanul kimondhatatlan útelágazásnak.