Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
A helyi kérdések miért kóvályognak a centrális erőtérben?
2012. március 20. 12.59 | zoldi.laszlo
Jó kis vita kezd kibontakozni az önkéntes tűzoltó egyletek körüli botrányból. A történelmi nevű Rákóczi Ferenc (de nem a rádiós műsorvezető, hanem az UPC-s rendszergazda) például figyelmembe ajánlja a közgazdász Kornai János, a szociálpszichológus Csepeli György és a szociológus Miszlivetz Ferenc gondolatait az állami központosítás ártalmairól.
Én is olvastam őket, sőt Csepeli György eszmefuttatását az internet és a központosítás ellentmondásáról izgalmasnak találom (Médiainfó.hu, 2012. március 9.). Mégis ellenkező irányba indulnék, mert elméleti, általánosító hajlandóságú volnék, épp ezért szívesebben kapaszkodom a tanítványaim tapasztalataiba. Ők hozzák be dolgozószobámba a köznapi életet. Hogy mást ne mondjak, összefutottam az egyik levelező hallgatóval, aki elmesélte, hogy megyei önkormányzatnál dolgozik sajtóreferensként. Amióta pedig a jelenlegi kormány hatalomra került, figyelemre méltó jelenséggel szembesült.
Ha egy helyi szerkesztőség a hivatalához fordul valamilyen kérdéssel, akkor az egyébként jobboldali többségű megyei önkormányzat nem válaszolhat. A tanítványomnak „föl” kell küldenie a kérdést Budapestre, a kommunikációs államtitkárságra, és az onnan visszaküldött álláspontot továbbítja a szerkesztőséghez - egy héttel később. Már a késlekedés is gondot okoz neki, de leginkább az zavarja, hogy az országos csúcshivatalban eleve nem ismerhetik a helyi viszonyokat. A megyebéli szerkesztőségek le is szoktak az állami kérdezősködésről. Ha valami érdekli őket, megkeresik azt a szakembert, akinek nem kell tartania magát a hivatali fegyelemhez, és amilyen gyorsan csak lehet, közlik a válaszát. A központosítás tehát nem igazán eredményes a hazai nyilvánosságban.
Kezdem kapizsgálni, hogy az Európai Uniónak mi a baja velünk. Belépésünk, vagyis 2004 óta arra ösztönöz bennünket, hogy a helyben fölmerült problémákat a keletkezés szintjén oldjuk meg. Alapelve a szubszidiaritás, ami azt jelenti, hogy minden döntést a lehető legalacsonyabb szinten érdemes meghozni, elvégre ott ismerik legjobban az adott ügyet. Igen ám, de a mi kormányaink idestova nyolc éve ragaszkodnak ahhoz, hogy országos szintre szívják föl a helyi kérdéseket. Ahogy elnézem, a bejáratott demokráciáknak nem tetsző gyakorlat mostanság, a mi centrális erőterünkben maga a tökély.