Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Hogyan lehet ugyanabból két különböző következtetést levonni?
2012. április 16. 12.33 | zoldi.laszlo
Jellemző, hogy még két héttel a köztársasági elnök lemondása után is a Schmitt-ügyön rágódunk. Mindenesetre a plágium-botrány utóéletéből is adódik némi tanulság.
A Facebook-on ketten is fölhívták a figyelmem az Elnöki Hivatal közleményére. Sulyok Máté magát Schmitt Pált idézi: „Magyarország és a nemzet egysége érdekében köztársasági elnöki megbízatásomról lemondok.” Szilágyi Zsuzsa pedig a körítést is: „Schmitt Pál 2012. április 2-án köztársasági elnöki mandátumáról az alábbi indokkal mondott le:…” Itt következik a Máté említette mondat, majd Zsuzsa tovább idézi a közleményt: „Az ettől eltérő valamennyi információ nem felel meg a valóságnak.” Csakhogy amit Schmitt Pál tulajdonít magának az Elnöki Hivatal szerint, azt a nyilvánosság előtt nem úgy mondta. Lehet, hogy otthon belehüppögte a párnájába, vagy elsírta a felesége vállán, az országgyűlés színe előtt azonban másként fogalmazott: „Ebben a helyzetben, amikor személyes ügyem a szeretett nemzetemet inkább megosztja, mint egységesíti, kötelességemnek érzem, hogy szolgálatomat befejezzem, elnöki mandátumról lemondjak.”
Így, az utolsó félmondatban olvasható nyelvhelyességi hibával. Ilyenformán éppenséggel az Elnöki Hivatal közleménye tér el a valóságtól. Más funkciója van, célja a kármentés. Minél gyakrabban ismétlik, minél több médiafogyasztóhoz jut el, annál inkább hiszi el a közvélemény. Schmitt Pál azon már nem képes változtatni, hogy múlt időben beszéljenek róla, de legalább úgy kerüljön szóba, ahogy ő szeretné: áldozatot hozott a nemzeti egységért. A válságkommunikációs fogásban kétségkívül rejlik egy valóságmozzanat, csak nem úgy, ahogy az Elnöki Hivatal munkatársai elképzelték.
A parlamentben elhangzott lemondó nyilatkozatot érdemes összevetni azzal az interjúrészlettel, amelyet 27 órával korábban a Magyar Rádióból hallottunk: „A kisdoktorim körüli vita megosztotta a társadalmat, holott feladatom az egységen való fáradozás.” A köztársasági elnök érzékelte tehát az ellentmondást, hogy a nemzeti egységet kéne képviselnie, ám ezt lehetetlenné teszi a disszertációja körüli botrány. Az már a sors iróniája, hogy ugyanabból a kiindulópontból április elsején még azt a következtetést vonta le, hogy nem mond le, másnap viszont azt, hogy lemond. Vajon mi történt vasárnap reggel nyolc és hétfő dél között, hogy megváltoztatta az elhatározását? Egyszer talán ezt is megtudjuk.