Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Homályos foltok a sajtócár ifjúságában
2012. augusztus 17. 15.25 | zoldi.laszlo
Nem hagy nyugton a Maxwell című tévéfilm, bár amit nagyon akartam, már tegnap megírtam. A különös sorsú Robert Maxwellről szóló könyvekben és cikkekben ugyanis aránytalanságra bukkantam. Amennyire árnyaltnak hatottak az üzleti vállalkozásait bemutató részek, annyira soványka az ifjúkorával foglalkozó fejezet. A kezdet.
A „sajtócár” 65. születésnapjára megjelent például egy 540 oldalas biográfia, amelyben az olvasható róla, hogy „csehként született Magyarországon”. A fordítottja sem igaz. Nem magyarként született Csehországban, noha beszélte mindkét nyelvet, sőt megtanult hozzájuk még nyolcat. A trianoni békeszerződés után három évvel látta meg a napvilágot a kárpátaljai Aknaszlatinán, csehszlovák állampolgárként tehát, az anyanyelve pedig nem a magyar volt, hanem a jiddis - a németnek a zsidók körében beszélt változata. Amikor 1938 végén Magyarország visszaszerezte Kárpátalját, magyar állampolgár lett, majd a zsidótörvények elől kalandos úton szökött Angliába.
Megnéztem Szlatina népességi viszonyait. A nyolcezer lelkes települést magyarok, románok, rutének, oroszok, csehek, szlovákok és zsidók lakták. Az utóbbiak 1940-ben 2573 főt számláltak, négy évvel később viszont már csak kettőt. (Vajon ez a kettő hogyan úszta meg a bevagonírozást?) A Maxwell néven katonáskodó „Bob kapitány” szinte minden hozzátartozója elpusztult Auschwitzban, ezzel magyarázható, hogy később, dúsgazdag médiavállalkozóként épp úgy kilenc gyermeket nemzett, mint amennyinek az anyja adott életet. Karrierje és egy négyszáz céget magába foglaló vállalatbirodalom csúcsán azt mondogatta, hogy leginkább az adókat és a németeket utálja.
Több mint két évtizeddel ezelőtt írtam egy könyvet Gaál Gáborról, a kolozsvári Korunk szerkesztőjéről. Életművének romániai kutatók el voltak zárva a magyarországi levéltáraktól és anyakönyvektől, ezért gondoltam, hogy kipótolom az első fejezetet a Budapesten született szerkesztő életrajzában. Most már nem vállalkoznék arra, hogy megírjam a Maxwell-biográfiák elejét, de vannak tanítványaim. Milyen jó volna, ha az angolul kitűnően és németül jól beszélő Hadas Bianka elolvasná a négy-öt Maxwell-életrajzot, és az Aknaszlatina közelében lévő Viskre való Lator Hajnalka föltérképezné a Hoch-család sorsát. Talán még kiadót is találnánk, a papa által elsikkasztott 800 millió fontból bizonyára maradt pénzük Hoch János Lajos Benjámin két üzleti örökösének, a Maxwell-fiúknak.