KulturSzalon

 

 

KulturSzalon: Korábban találkoztál már a Vidor Fesztivállal?

 

Palya Bea: Játszottam is a Vidor Fesztiválon, egészen pontosan nyolc éve és szerintem ez egy nagyon jó fesztivál. Profi csapattal dolgozunk, ezt a szervezésen is érezzük. A hangmérnök stábbal személyes munkakapcsolatunk van. Annak ellenére, hogy Nyíregyháza elég messze van Pesttől a megérkezésben van valami otthonosság érzés. Nagyon jó ez a város, szeretem bár általában csak fellépni jövök.

 

 

 

 

Palya Bea: Alapvetően nem gondolok arra, hogy kinek írom a dalokat, mert ha így lenne akkor egy külső hatásnak próbálnék megfelelni, az pedig nem lenne jó. Amikor elindultam ezen az úton, a saját életemen akartam változtatni az pedig egy nagyon jó következmény, hogy ennyi ember a magáénak tudja a dalaimat. A lemez megjelenése előtt volt egy internetes videó sorozat. Az ehhez szóló kommentek többségében azt olvastam, hogy “Úristen, pont ezt akartam megfogalmazni én is, csak nem jöttek a szavak”. Ez nagyon jó és szerintem ennek az a titka, hogy nem csak nőknek vagy csak férfiaknak írom a dalokat. A visszajelzések alapján viszont biztos, hogy rengeteg nő számára felszabadító volt ez az album. 

 

 

KulturSzalon: Szerteágazó érdeklődésed a Nő című dalod jól tükrözi. “Minden részem meg akarom élni mindenféle szerepemet jól akarom játszani, mindenféle akarok lenni, nem akarok címkét meg skatulyát...” írod honlapodon. Talán nem vagy ezzel egyedüli nő. Mit gondolsz van lehetőségük erre a nőknek? 

 

Palya Bea: Persze. A két éves kislányom nap mint nap figyelem, ő az egyik nagy mesterem. Mindig emlékeztet arra, hogy mindannyian szabadnak születtünk. Amikor megszületünk végtelenül szabadon fogadjuk be a világ jelenségeit és azt variáljuk. Aztán a két szülő valamilyen keretmunkát végez, ami a jobbik eset. Rosszabb esetben egy olyan szűkítést, amit önismereti tréningek százán kell majd kitágítani újra, de alapvetően szerintem szabadok vagyunk. Számomra ez egy nagyon mély tanulás és amit belső munkával, tapasztalattal elsajátítok, mindig ahhoz a felismeréshez vezet vissza, hogy én ezt már valamikor tudtam. Nem olyan dolog, amit kívülről meg kell tanulnom, hanem amire emlékeztetnem kell magam, hogy már tudom. A gondolat máshová helyezi a munka fogalmának értelmét, mert olyan ember életét kell eljátszanom, aki eleve vagyok.  Nem azt kell megtanulnom, amit még nem tudok.

 

 

 

KulturSzalon: A népdalénekes elnevezést szűkösnek érzed, inkább énekes-dalszerzőnek tartod magad, azt vallod, hogy ez a kifejezés sokkal inkább megmutatja, hogy miben rejlik a te igazi erőd. Mit értesz ez alatt az igazi erő alatt? 

 

Palya Bea: Amit az előbb már elkezdtünk pedzegetni, hogy a jó dal a lélek legbelsőbb zugaiból születik és ahhoz, hogy oda bemenjek idő és bátorság kell. Nekem van egy zenei elképzelésem a dalról. Egy dallamvilág, amin nevelkedtem. A magyar népzene a bölcsőm, aztán jött a bolgár, cigány, a keleti zenék. Van egy kifejezési forma, amit szépnek hallok és van egy költészet típus ami közel áll hozzám. Nagyon ritkán írok általánosságban. Azt tudom elmondani amit érzek. A Joni Mitchell dalain figyeltem meg hogy ő is így ír. Minél személyesebben írok annál többen tudnak hozzá csatlakozni. Egy dal akkor jó, amikor változtat az életeden, egy dal nagyon jó, ha mások életén is változtat. De önmagában is jó, ha leírod ami önmagadban van és megpróbálod egy szép dallá formálni. Ez már önmagában jó. Szóval ez az erőm, mert ehhez elég bátor vagyok, nekem ezt kell csinálnom. Olyan jó érzés, hogy a közönség elfogad és élvezhetem a szeretetüket, pedig elég jól megedzem a befogadó képességüket, mert mindig valami újjal állok elő. 

 

 

 

Palya Bea: Én úgy élek ahogyan a színpadon láttok. Ezt azért mondom mert gyakran előfordul, hogy nem csak a próbákon, hanem a koncerteken is vannak teljesen improvizált részek. Elindulunk egy úton és amilyen érzés feljön belőlünk az vázlatul szolgálhat. Sok olyan próbánk van, amikor egyszerűen csak beszélgetünk egy témáról, majd készítünk egy fél órán át tartó folyamatot. Ebből születnek meg a zenei alapok. A legtöbb dal úgy született, hogy megírtam a fejemben lévő dallamokat, de az is előfordult, hogy előbb a szöveg volt. Megvan a dallam foszlány, de nincs a fejemben semmi csak egy hangulat. Fölveszem telefonra, visszahallgatom, néha megőrzök belőle egy-egy improvizatívabb részt, majd összekapcsolom és énekelgetem. Ha van egy téma ami éppen érdekel, legyen mondjuk a romantika, akkor arról minden érzést leírok. Mit jelent nekem a közelség, a szeretés. A jó dolgoknál érzékeled, hogy itt a jéghegy csúcsa, de alatta van még egy hegynyi tartalom. Számomra ilyen a dalok születése is. A mezei virág illatában benne van az egész mező, a harmat illata, a közelében lévő erdő, a szarvas aki a virág mellett lépdelt, szóval asszociációsan minden benne van és érzed, hogy ott van. Pont attól jó, hogy ezek az érzések mind belekerültek. Egyébként babrálós típus vagyok, lassan születnek a dalok, de ha van egy jó energia mező, akkor mint egy jó szörfös a hullámok hátán, gyorsabban haladok. A jelenlegi zenekarom most a jó energia mező. A Nő című album tizennégy dala két hónap alatt született meg.

 

 

 

 

Palya Bea: Szerintem fogok még írni, csak meg kell érezni az idejét. Nagyon szeretek írni azóta is és a terhesség alatt is sokat írtam. Fel is merült az az ötlet, hogy a Várandós naplót megjelentessük, de aztán úgy gondoltam, hogy még nagyon sokat kell dolgozni vele és az egy más típusú munka. Közben megszületett a Nő című lemez. A facebookon rövid mondatokat írok, amit arra is használok, hogy megerősödjek egy-egy munkafázisban. Egyrészt visszajelzés számomra, másrészt annyival erősebb leszek, minél többen  olvassák.