Jelenlegi hely
Komáromi János: legelső
2015. április 28. 23.05 | koma
elfordult
esni kezdett
az eső arcomba vert
nem láttam
hogy akkor is
rajtam nevetett
nem láttam
hogy akkor is
rajtam nevetett
szivárványt festett
fenn a kékbe
valami láthatatlan kéz
most is érzem
ahogy ibolya-szín alatt
egy szempár arcomba néz
még rándult
egy kicsit a szám
még beszélnem kellett volna
de ha már elment
a várva várt vendég
neki ugyan ki dalolna?
csend lett
a tócsa-csobbanások
elhaltak az utcák kövén
kezem még mintha
érezném néha
furcsán-meleg kezén
egyetlen nap volt
csak ősz és eső
egy ártatlan lélek
boldogságot kereső
lemosta már a csókot
az az őszi eső
nem felejtem soha
hogy Ő volt a legelső
