Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Léni néni miként „közvetítette” a berlini olimpiát?
2012. július 29. 12.25 | zoldi.laszlo
Sejtettem, hogy a londoni olimpia napjaiban szóba kerül Leni Riefenstahl is. Ezért újra olvastam a német filmrendezőnő Memoiren című emlékiratát, a kilencszáz oldalas kötetet az egyik ösztöndíjas útról hoztam haza. Hozzá olvastam még Steven Bach Leni című monográfiáját is, az amerikai filmesztéta öt és fél száz oldalas könyvét az Európa Kiadó jelentette meg magyarul.
És lám, Radnóti László, a Magyar Rádióból ismert, egyébként németes műveltségű riporter tegnap a Gondola nevű portálon föl is tette a kérdést: vajon hány operatőrt foglalkoztatott Riefenstahl a berlini olimpián? Sokat. Két számot találtam. A visszaemlékező rendezőnő 39-ről ír, a nála alaposabb monográfus 45-ről. De a lényeg nem is ez, hanem inkább a módszer. Riefenstahl két feladatot kapott 1935-ben Goebbelstől, Hitler propagandaminiszterétől. A határokon belül minél több német néző számára élménnyé tenni az 1936-os versenyeket, másrészt ugyanebből az alapanyagból olyan filmet készíteni, amely a határokon túl öregbítheti a Harmadik Birodalom tekintélyét.
Az utóbbi vállalkozás lett a filmlexikonok témája, az előbbi érdekel jobban. Riefenstahl ugyanis eljátszotta, hogy tévéműsorral kecsegteti az érdeklődőket. Több mint fél éven át gyakoroltatta a százfőnyinél népesebb stábját, hogy mire kezdődik az olimpia, teljes vértezetben állhasson a hazai nyilvánosság elé. Egy bútorszállító kamion belsejében rendezte be a vágószobát, és megszervezte, hogy a rengeteg operatőr munkáját folyamatosan kapja kézhez. Láttam például egy fényképet arról az operatőrről, aki gumicsónakból fotózta az éppen edző úszót; ezt a közelképet aztán a rendezőnő bevágta a döntőről készített tudósításba is. A trükköt gyakran alkalmazta, fokozva ezzel a feszültséget és a „hitelességet”.
A sok gyakorlatozás révén elérte, hogy a celluloid szalagra vett helyszíni tudósítások és a műsorrá vágásuk között mindössze fél óra telt el. S mert az olimpiai stadionba csak nyolcvanezren fértek be, e filmeket juttatta el a 18 legnagyobb berlini moziba, ahol több százezer néző láthatta „élőben” a versenyeket. Egy harmadik forrás szerint Riefenstahl azt is megszervezte, hogy a Hitler építette autópályákon, fölvezető rendőrautók mögött száguldottak a tekercseket szállító kocsik, hogy időben érjenek a környező városok „nyilvános tévénéző termeibe”. Ezek szerint 1936 nyarán több millió német polgár hihette, hogy egyenes adásban nézi az olimpiát.