Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
A műfaj nélküli művész
2012. március 3. 13.50 | zoldi.laszlo
Tegnap este, kilenc és tíz között szörföltem a képernyőn. Bele is néztem a Megasztárba, és éppen azt a szakaszt kaptam el, amikor az egyik tanítványom énekelt. Nem lepődtem meg, mert Józsa Janka tavaly is indult a tévés tehetségkutatón, és a középdöntőig jutott el. Most bekerült a legjobb huszonnégy közé, de a tegnapi párbajban a másik versenyző lépett tovább. Azóta is tűnődöm, vajon miért nem ő, amikor a másikra már nem is emlékszem.
Először nem is vele, hanem az írásaival találkoztam. Erasmus-ösztöndíjjal éppen Finnországban múlatta az időt, és villámpostán kérdezte, miként teljesíthetné a szemináriumi követelményeket. Hogy ne veszítsen szemesztert, abban állapodtunk meg, levelekben számol be a kinti tapasztalatokról. Hangulatos írásai tetszettek, meg is jelentek a kommunikáció szakos diákok gyakorló fórumán, a Klubhálón. Valami fontos azonban óhatatlanul kimaradt Janka külföldi félévéből. Itthon maradt évfolyamtársaival ellentétben vele nem beszélhettem meg, hogy van egy pont, amikor bezárkózik, és mintha azt mondaná, hogy ez már az én magánügyem, nem tartozik rátok: olvasókra, médiafogyasztókra. Ráadásul a szemináriumban nem is olvashatta föl a jegyzeteit, nem szembesülhetett az évfolyamtársak véleményével sem.
Aztán hazajött, és végigcsinálta a következő szemesztert. Írt, és felolvasott, besöpörte a tapsokat, és elviselte a megjegyzéseket. Kezdett az a benyomásom kialakulni róla, hogy értelmiségi alkat, aki inkább figyeli a környezetét, mintsem hogy hatni akarna rá. Ha az első félévet velünk töltötte volna, akkor túlesett volna az önmegismerési sokkon. Az újságíró szeminárium ugyanis nem föltétlenül arra való, hogy kineveljük a jövő nagy riportereit és publicistáit. A kommunikáció szakos megtanulja, miként lehet nyilvánosan kifejezni az érzéseit és a gondolatait, először szűkebb körben persze, az évfolyamtársai előtt, aztán a diákfórumon, néhány ezer olvasó szeme láttára. S ha képes lesz mások előtt vállalni önmagát, már „csak” részletkérdés, hogy milyen műfajban lép tovább. Akkor már nem a visszafogottsága szigetel el bennünket tőle, hanem a másokra tett hatás kapcsol össze vele.
Tegnap este azt láttam és halottam, hogy a finnországi ösztöndíj miatt megfelezett nyilvánosság-gyakorlat hiányzott belőle a legjobb tizenkettő közé jutáshoz. De még csak 21 éves ez a szépen éneklő lány, előbb-utóbb a nyilvánosság előtt is vállalja önmagát.