Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Mi olvasható ki a beolvasásból?
2012. október 14. 12.35 | zoldi.laszlo
A szokásos pénteki rádióinterjúban Orbán Viktort megkérte a közszolgálati újságíró, ugyan számoljon már be az Angela Merkellel folytatott tárgyalásról. Miközben a miniszterelnök ecsetelte a berlini eszmecserét, furcsa érzés kerített hatalmába. Mintha magamat hallanám: a munkám során kínos beszélgetésbe bonyolódtam, és amikor azt asszony megkérdezte otthon, hogyan zajlott le, azt mondtam neki, hogy miként olvastam be a másik félnek. Egy nappal később, tegnap már ki is rajzolódott előttem a politikai csúsztatásnak nevezhető jelenség.
Huncik Péter szlovákiai magyar pszichológus, szociológus és közíró beszámolt a Népszabadságban Orbán Viktor és Robert Fico pilisi találkozójáról. Azt fejtegette, hogy a két miniszterelnök kerülte a Magyarország és Szlovákia kapcsolatát mérgező kérdéseket, mert a megállapodás látszatát akarták kelteni a nemzetközi közvélemény előtt. Majd „megfogadták, hogy odahaza mindketten úgy interpretálhatják a tárgyalások eredményeit, ahogyan akarják, a másik nem fogja őket kiigazítani”. Lám, azóta mindkét kormányfő azt kommunikálja a saját nyilvánossága előtt, hogy ő bizony beolvasott a másiknak, ő aztán fasza gyerek. A cikkíró pozsonyi körökben szert tehetett a bensőséges információra, mégsem vagyok biztos abban, hogy a kölcsönös fogadalom megtörtént. Fölösleges lett volna.
Mi van akkor, ha Fico odaát tiltakozik Orbán itteni kijelentései miatt, a magyar miniszterelnök pedig itthon cáfolja a szlovák kormányfő otthoni kijelentéseit? Semmi. Mindkét országban olyan politikusok gyakorolják a hatalmat, akik korlátozzák a nyilvánosságot. Nem tiltják be az ellenzéki fórumokat, mert az rossz fényt vetne rájuk a nemzetközi színtéren, csak éppen peremre szorítják a tőlük független médiumokat. A közszolgálati rádióba és televízióba nem szűrődik be a határon túli tiltakozás, a kormánypárt közeli magánmédiumok a faszagyerek-mentalitást is tükrözik, az pedig elhanyagolható, hogy a néhány tíz-, legföljebb egy-kétszázezer médiafogyasztóra ható ellenzéki orgánumok beszámolnak a másik fél álláspontjáról is.
Magam is tapasztaltam, hogy amidőn Gyurcsány Ferenc ült a miniszterelnöki székben, szintén a saját szája íze szerint interpretálta a nemzetek közti tárgyalásokat. Csakhogy akkoriban más, kiegyensúlyozottabb volt a magyarországi média szerkezete. Ráadásul a csúsztatásért nemcsak az ellenzéki szerkesztőségek szedték le róla a keresztvizet.