Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Milyen hangulatot jeleznek a közvélemény-kutatások?
2012. június 16. 12.00 | zoldi.laszlo
Néhány napja az egyik közvélemény-kutató cég jelezte, hogy az MSZP egy százalékra közelítette meg a Fideszt. Nocsak. A bejelentésnek mégsem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. Ha majd a többi közvélemény-kutató is hasonló tendenciát jelez, akkor érdemes lesz eltűnődni rajta. Aztán jöttek az újabb százalékok, amelyek arról árulkodnak, hogy a szocialisták ott lihegnek az országló politikusok nyakában.
Az országgyűlés a választási ciklus félidejében vitát szentelt a második Orbán-kormány első kétéves tevékenységének. A miniszterelnök helyett Navracsics Tibor beszélt, és meglepő módon Kovács Lászlót, a veterán szocialistát idézte, aki még külügyminiszterként azt találta mondani, hogy nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást. Van benne igazság, mindazonáltal nem árt figyelni a közvéleményt kutató szakemberek jelzéseire is. Én például minden reggel megnézem a pannon lapok első oldalát, ahol a Voks című rovatban grafikon ábrázolja a legújabb fölmérés eredményeit. Nem tudhatom, persze, hogy mennyire reprezentatív a kutatás, hány olvasóra terjed ki, miként veszik föl az adatokat. Egy laphálózat azonban, precizitásra hajló német tulajdonosokkal nem engedheti meg magának a hangulathamisítást.
Ma arról adott hírt a Napló című veszprémi újság, hogy a megkérdezettek 52 százaléka szerint nincs szükség a nemzeti konzultációra, mert sokba kerül. Minden második Veszprém megyei választópolgár szerint tehát nem érdemes kiadni fordulóként 8-900 millió forintot arra, hogy a kormányzati kommunikációban hivatkozni lehessen az emberekkel való kapcsolattartásra. Még nem a manipuláció ellen berzenkednek az olvasók, de már sokallják az adófizetők pénzéből fizetett postaköltséget. Ugyancsak ma jelent meg a Zalai Hírlapban egy grafika, amelyből kiderül, hogy a megkérdezettek 61 százaléka elhagyná az országot, mert itthon már nem lehet normálisan megélni.
Elismerem, hogy a határ menti régióból könnyebb Ausztriába kacsintgatni. Azt is sejtem, hogy a közhangulat nem két év alatt alakult ki, hanem a korábbi kormányok szerencsétlenkedése szintén belejátszik. Két év mégis elég idő ahhoz, hogy legalább azt a következtetést levonhassuk: az Orbán-kormány sem fordította vissza az elvágyódás folyamatát. Ha kormány volnék, akkor választást szeretnék nyerni, de azért ezekre a finom jelzésekre is odafigyelnék.