Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
"Mindig érdekeltek a technikai kihívások" - Aranyász Zitával beszélgettünk
2014. november 17. 23.56 | Kundri Edit
A hazai kiállítások mellett, külföldön is sikereket arat a nyíregyházi képző- és iparművész, Aranyász Zita. Idén ősszel a Szlovák Képzőművészeti Biennáléra bejutott egy munkája és jelenleg két kiállítása tekinthető meg. Az egyik a Kassai Szalonon, a másik itthon, Nyíregyházán a Bencs Villában. Az utóbbi kapcsán beszélgettünk a munkáiról.
KulturSzalon: Milyen technikával készültek a Bencs Villában kiállított táblaképeid?
Aranyász Zita: Alapozott falemezekre dolgozok festéssel és ceruzával. A falemezek többnyire régi rajztáblák, vagy olyan régi elemek, amelyek magukon hordoznak valami nyomot, sérülést, vagyis valami használati múlttal rendelkeznek. A táblaképeimen az urbánus művészet, mint romboló de figyelmet felhívó közeg, és a tiszta lappal született gyermekek portréi alkotnak kontrasztot egymással. A képeken a fiatalok rossz dologra készülnek, közben mégis várakozóan néznek ránk, reneszánsz kompozícióban, jelezvén a humánra való figyelmet.
Calculator
KulturSzalon: Milyen technikákkal készülnek az alkotásaid? Van olyan időszak az életedben amikor a festés van előtérben, máskor a rajz vagy egyéb technika? Vagy inkább az a jellemző, hogy kombinálod?
Aranyász Zita: Nagyon sok technikát használtam már a nyomtatott grafikától a textil- és festési eljárásokon keresztül mindent. Mindig érdekeltek a technikai kihívások, a mivel-mit-meddig kérdései. Mára már vegyesen használom őket, kombinálva, amit a gondolat és cél megkövetel. Bár sok technikát használtam már, alapvetően elmondható, hogy a grafikai gondolkodásmód érvényesül leginkább alkalmazásban, technikai kivitelezésben, színekben, elrendezésben és komponálásban.
KulturSzalon: A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen textil szakirányán végeztél. Hogyan jutottál ebből az irányból az urbánus művészethez?
Aranyász Zita: Az urbánus művészet nem sajátít ki magának műfaji területeket, gazdagságát pontosan a szabályok felrúgása adja. Körülbelül egy éve vizsgálom gazdagabban ezt a tevékenységet, leginkább művészetszociológiai szempontból. Nyolc éve tanítok szakközépiskolákban, és függetlenül az iskola típusától, közös bennük, hogy a diákok mindenhova rajzokat készítenek, ahova nem lenne szabad. Falra, füzetbe, bútorokra, rajztáblákra… Ennek a kornak ez egy segélykiáltása, a street art nem csak az utcán létezik. Én magam nem készítettem még street art kategóriájában rajzokat, képeket, vagyis soha nem festettem illegálisan sehova. A munkáim nem street art alkotások, hanem olyan munkák, amik a street art problémakörével foglalkoznak.
KulturSzalon: Szerinted mennyire nyitottak az emberek az urbánus művészetre?
Aranyász Zita: Életkor függő, de mivel ezek „beszédes” képi üzenetek, így alapvetően megtalálja a célközönségét. Az urbánus művészet körébe tartozik minden olyan vizuális alkotás, ami városi helyszíneken, utcákon, tereken keletkeznek, egy bizonyos közösségtől egy bizonyos másik közösségnek. Jelrendszerek, üzenetek, vélemények kifejezése, amely a silányabb minőségtől egészen a kreatív és elgondolkodtató képekig sokrétűek lehetnek. Úgy látom, hogy az emberek a károsító, rongáló velejáróját megvetik, de az üzenetekkel nagyon sokan tudnak azonosulni.
KulturSzalon: Az urbánus művészet legitimitását fiatalok portréin keresztül jeleníted meg. Érdekes összefüggés, mert a fiatalok talán fogékonyabbak a művészet ezen ága iránt. Miért fontos neked az urbánus művészet legitimmé válása?
Aranyász Zita: A legitimitását leginkább az korlátozza, hogy az önkényes használata másoknak kárt okoz, ami bűncselekmény, ezt én is elítélem. Igazából az különbözteti meg az utcai reklámoktól, hogy a reklámokért kemény összegeket fizetnek és engedélyekkel kerülnek az emberek elé, míg a street art alkotások öntörvényűek, de valahol sokkal életszerűbbek, igazabbak. A legitimitás kérdése ma már kezd megoldásra találni, mert egyre több teret adnak ezeknek a „művészeknek”, hogy legálisan foglalkozhassanak ezzel, így mindenki érdekeit védve kerülhetnek nyilvánosságra a z alkotások.
KulturSzalon: A Szlovák Képzőművészeti Biennáléra melyik alkotásod jutott be? Mesélnél róla?
Aranyász Zita: Egy installációm került be, amelynek alap ötletét Márai Sándor egyik írása adta, mely arról beszél, hogy ’ az okos emberek mindig fárasztanak..’ Idén nyáron Pozsonyban járva, pályáztam a Slovenská výtvarná únia tagságra, amit megkaptam, és ők küldtek pályázati felhívást. Ez az installáció földön elterülő munka, mely tükrökből lábnyomos pocsolyákat alkotnak, a szöveggel teleírt, mintázott ’sárban’.
KulturSzalon: Mi az instaláció címe?
Aranyász Zita: Clever people make me feel tired
KulturSzalon: Melyik kiállításod volt számodra a legemlékezetesebb?
Aranyász Zita: Talán ez az utolsó a Bencs Villában mivel nem volt igazán rendhagyó. Ezen a kiállítás megnyitón nem tudtam jelen lenni. Egy általam írt levélben képviseltettem magam és léptem kapcsolatba a kiállítás látogatóival, melyben nagy segítségemre volt Orémusz Maja és a szüleim. Ennek ellenére nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam. Édesanyám este mesélte el, hogyan zajlott le a rendezvény. Érdekes volt számomra kívülállóként hallani.
KulturSzalon: A jövőben hol találkozhatunk az alkotásaiddal? Vannak már terveid a jövőre nézve?
Aranyász Zita: Bízom benne, hogy egyre több helyen. A közeljövőben tervben van néhány Budapesti kiállítás és Szlovákiában is van érdeklődés a munkáim iránt. A pontos dátumokat később egyeztetjük, mivel egy-egy kiállítás általában több hetes időintervallummal számolandó.