Jelenlegi hely
A mundér kétes becsülete
2012. február 16. 14.50 | zoldi.laszlo
Nincsenek bögyömben a rendőrök, egy hónapon belül mégis másodszor tűnődöm róluk, ráadásul ugyanabban az ügyben. Kocsijuk mozgáskorlátozottak számára fenntartott helyre állt be, ezúttal itt, a lakásomtól néhány száz méterre.
Az egyik fővárosi bulvárlap arra járó munkatársa a fotómasinájával le is kapta a két egyenruhást, amint éppen a tilosban parkol. A tetten ért zsaruk becsületére válik, hogy csupán verbális fenyegetésben részesítették az okvetetlenkedő újságírót, holott akár el is agyabugyálhatták volna. A fejlemény ellentmondásos. Az egyik médiaváltozat szerint a kerületi őrs parancsnoka „letolta” a beosztottjait, a tévéhíradóban megszólaltatott szóvivő szerint viszont a járőrök bűnöző elfogására álltak meg, és máshol nem találtak maguknak helyet. Jobban kéne ismerni a körülményeket, hogy a tények alapján állást foglalhassak, de amúgy is inkább a kommunikációs tanulság foglalkoztat.
Néhány hete azon morfondíroztam, hogy egy szombathelyi áruház jószerint üres parkolójában a járőr-kocsi szintén a mozgáskorlátozottak helyére állt. Amidőn erről az egyik vásárló által készített fénykép megjelent a Facebook-on, a közlekedési rendőrök az amatőr fotós Trabantja után eredtek, és mondvacsinált technikai ürüggyel megbüntették. Amikor kitört a botrány, a helybéli kapitányság csinos szóvivője - mellesleg az egyik tanítványom - azzal védte a két járőrt, hogy bár a mozgáskorlátozottak helyére álltak be, mégsem vétettek a törvény ellen. Nem szálltak ki ugyanis az autóból, márpedig a parkoló a közlekedési eszközök várakozására szolgál.
A hivatal, pláne ha egyenruhások dolgoznak benne, évszázadok óta hajlamos védeni a mundér becsületét. De ha a szombathelyi parancsnokság normálisan vizsgálta volna ki a kínos ügyet, a városi főkapitány fejéről aligha esik le a korona, talán még a tekintélye is nő a civilek körében. S ami legalább ennyire fontos: a rendőrség belső kommunikációs rendszerében híre megy, hogy miért büntette meg a beosztottjait. Ezen pedig bizonyára elgondolkoztak volna a budapesti-józsefvárosi járőrök is, és itt, a szomszédos utcában esetleg más helyet keresnek maguknak. Akkor most nem kéne rövid időn belül másodszor is arra a következtetésre jutnom, hogy úgy rémlik, a magyar rendőrségnek volna még mit tanulnia a törvény tiszteletéből.
