Drága Anya! Azt mondtad, jobb lesz nekünk (nekem és a férjemnek), ha te már nem leszel. Kegyetlenül próbáltál megnyugtatni, és kegyetlenül akartad megértetni velem tavasszal, hogy mi fog történni nyáron... Megértetni azt, amit te már elfogadtál - így mondtad nekem: "meg fogok halni, törődj bele, ahogy én is beletörődtem". Akkor megértettem, és azt mondtam neked hogy elfogadom, megértem, de azt soha nem gondoltam amit te gondoltál, hogy jobb lesz nekünk nélküled. Nincs kiért aggódni, nincs kivel vitatkozni arról, hogy hogyan lenne jobb, nincs kinek dekorációt készíteni az ünnepekre, nincs kit elhalmozni ősszel, és télen almával, nincs kinek adventi naptárat készíteni. Csak a hiány van.... Meg az az érzés, hogy mennyi mindent másképpen kellett volna csinálni. Több szeretettel, vagy pontosabban fogalmazva, jobban kimutatni a szeretetet. Mindkettőnknek. Vagy így volt jól? Szavak nélkül? Rengeteget gondolok arra hogy jól csináltam-e? Hogy mit? Mindent. Jól szerettem? Az utolsó hónapokban is? Érezted?.... Érezted-e mindig, mindenkor, hogy mennyire fontos vagy nekem, hogy mennyire aggódom érted, hogy rettegek attól, hogy valami baj történhet veled... mert szeretlek.
Kedves Kíváncsi Olvasók! Új szabad-versemben a lázadás Sziszifuszi fogalmát szeretném gondolati összefüggéseiben összekapcsolni a magányra ítélt, sebezhető létezéssel; bizonyos szempontból a groteszk-élettel! Kellemes olvasást Mindenkinek!
Valamit az időről... A napokban mutatta be Medgyessy Zoltán amatőr festőművész kiállítását a mátészalkai Szentpétery Zsigmond Színház Dienes Galériája.
A tárlaton megannyi pompás képet tekinthetnek meg a látogatók. A művész leginkább az idő múlására, az idő rövidségére, az idő megállíthatatlanságára próbálja felhívni a figyelmünket. Hogyan lehet ábrázolni egy festményen az amúgy sem könnyű és nehéz pillanatot? A képek önmagukért beszélnek. Az alkotó főleg olyan perceket ragadott ki az idő gyorsan pergő ritmusából, amely picit elgondolkodtatja a szemlélőket. A csendéletek üde színvilága, a csengeri táj sokszínűsége nagyon életszerűen ábrázolja, hogy mennyire mulandó minden, ami körülvesz bennünket
2017 januárjában Avasfelsőfaluban (Negreşti-Oaş) régészeti kiállítást rendeztek a szatmárnémeti múzeum (Muzeul Judeţean Satu Mare) munkatársai „Az Avas vidéke. Évezredes történelem” címmel. Már az előző évben megkerestek minket azzal, hogy a nyíregyházi múzeumban lévő rózsapallagi bronzkincset a kiállítás idejére szeretnék kölcsönkérni. Természetesen igent mondtunk, amivel – akkor még nem sejtettük, de – egy igen kalandos kis kölcsönzési procedúra vette kezdetét.
Tudtad-e, hogy van magyar megfelelője a külföldi Valentin napnak? S tudtad-e, hogy jóval régebbi időből származik a magyar megfelelője a külföldi ünnepnek? Kezdjünk is bele, nézzük először a magyar szerelem, házasság, szeretet, kedvesség, békesség és jó kívánságok napjának történetét!
Hatalmas forgalom volt aznap a bevásárlóközpontban, tipikusan az a fajta, ami nem akar egyszerűen véget érni. Zita szorgalmasan húzta a termékeket, de a futószalag csak tolta maga előtt őket folyamatosan. Az ájulás határain szédülve várta a műszak végét, miközben rövid dallammal jelezte telefonja; új üzenete érkezett. Hirtelen nem is tudta melyiknek örüljön jobban, hiszen megváltásként jött a váltás is, aki szerencsére pontos volt. A beállított csengőhang alapján pedig tudta, Tamás írt neki. Az öltöző felé haladva, szeméből reflexszerűen fújja el a belógó hajtincseit. Izgatottan nyitja meg a üzenetet.
Interjú Szűcs Lászlóné Újfehértó Város alpolgármester asszonyával
Három hét és beköszön a karácsony. Advent környékén szeretünk lassítani, visszatekerni egy kicsit az idő kerekét, és olyan nehezen fogjuk fel, hogy milyen tartalmasan, rohanósan eltelt ez az év is. Ilyenkor már elkezdjük ünnepi díszbe öltöztetni a lelkünket és arra vágyunk végre, hogy békés, nyugodt, meghitt körben ünnepeljünk szeretteinkkel.
Szűcs Lászlóné alpolgármester asszonnyal beszélgettem erről a várakozásról, karácsonyi emlékeiről és nem utolsó sorban arról, hogy Újfehértó kapott egy nagy adventi koszorút, melynek gyertyáit karácsonyi műsorral egybekötve meggyújtanak november 27-én, december 4-én, 11-én és 18-án.
Bemutatkozik a SOM A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum hamisítatlan budai környezetben, egy hangulatos, történelmi épületben várja látogatóit, az orvostörténet és múzeumok szerelmeseit, a kíváncsiskodókat és a tudományok rajongóit egyaránt. A múzeum főként az iskolások és a külföldiek körében népszerű, pedig különleges helyet foglal el a magyar múzeumi világban.
- Segítsek feltenni a karszalagot? – kérdezi a hölgy a pénztárnál.
– Köszönöm, megoldom. – mondom, és valóban.
– Jó szórakozást! – mondja, miközben befordulok a várudvarra.
– Ó, hát eljött hozzánk, jó uram? – jön a kérdés a mosolyogva érkező udvarhölgytől és már utaztunk is pár száz évet. Elfelejtem, hogy én tulajdonképpen pólóban, és rövidnadrágban vagyok, fényképezőgéppel a kezemben és csöppet sem festek “jó uramként”. De hirtelen nem is tudok mit mondani.
Az udvarhölgy pedig tovább libben, és két legény kötött sapkájára csodálkozik rá.
– Az ifjú urak biztosan külhonból érkezének eme különleges fejfedőben.
zárva az örökkévalóságra rendelt négy napig kórházi ágyak foglár-börtönébe
