Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
A Pallas fejfájára
2012. október 27. 13.46 | zoldi.laszlo
Tegnap délután háromtól este tizenegyig tartott a Pallas Páholy bulija. Búcsúztunk a Parlament közeli pincehelyiségtől, amely a fenntartásához szükséges pénz hiányában szűnt meg. A legjobb poént fél tizenegy körül hallottam, amikor a búcsúztató humoristák (Selmeczi Tibor és Farkasházy Tivadar) dialógussá formálták azt a kocsmákban terjengő viccet, hogy Orbán megkérdezte Kádárt, vajon mi a hosszú, legalább nyolc választási ciklusig tartó kormányzás titka. A sokat megélt diktátor ezt válaszolta kezdő pályatársának: „Nem a kormányzás elején kell megbolondulni, hanem a végén.”
A programok között akadt egy lyukas félóra, és végignéztem az asztalon felhalmozott fényképeket. Néhány százat Gáspár Péter nagyított ki a Pallas egy év híján húsz esztendős tevékenységéből. Feltűnt, hogy az ismerős arcok között milyen sok a levitézlett politikus. Kihullottak a rostán, már nincsenek funkcióban. Az is feltűnt, hogy rengeteg tudósról, művészről, közismert értelmiségiről készült pillanatfelvétel, akik talán sosem voltak funkcióban, az életművük azonban minimum szócikk lesz a lexikonban, vagy lábjegyzet egy monográfiában. (A kiértesítésükhöz szükséges telefonszámot és e-mailt tartalmazó lista csaknem ötezer nevet tartalmaz.) Ők azok, akik elkerülték a Köztársaság téri, mostanában pedig a Jókai utcai párt-székházat. Annál szívesebben üldögéltek a Pallasban, ahol páholyban érezhették magukat.
Több száz beszélgetés tanújaként, sokszor moderátoraként figyelemre méltó helyzetet rögzített az emlékezetem. Döntéshozó (funkcióban lévő) politikus leginkább akkor nézett be a pinceklubba, ha előadást tarthatott. A közönség közé ritkán ült, ahhoz szokott ugyanis, hogy ahol ő van, más nem lehet a főszereplő. Számtalan előadó fejezte be jól-rosszul a mondandóját, majd megkezdődött a vita, és döbbenten tapasztalta, hogy legalább tízen vannak a hallgatóság soraiban, akik sokkal mélyebben ismerik a témát, és velősebben, szellemesebben fejtik ki egyetemi előadótermekben, színpadokon csiszolt álláspontjukat.
Az a benyomásom, hogy ez a politikusi tapasztalat összegződik az anyagi támogatás elapadásában. A kormánypárti irányítású bíráló bizottságok pedig eleve elutasítják a 47 civil szervezetnek otthont adó Pallas Páholy pénzelését, ráadásul mi, szellemi függetlenségünkre kényes értelmiségiek deklasszálódás (lecsúszás) közben nem vagyunk képesek eltartani kedvenc találkahelyünket. Máskülönben istenien éreztük magunkat a búcsúbulin.