Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Puzsér kontra nyelvhelyesség
2012. december 18. 19.12 | zoldi.laszlo
Az ismertté válásnak két útja van nálunk. Az egyik a hasonulás, a másik a különbözés. Aki hasonul a közízléshez, azt a médiafogyasztók azért fogadják el, mert azt gondolja, amit ők. Aki különbözni akar tőlük, azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy értékrendszere eltér az átlagostól. Puzsér Róbert a második utat választotta. Nehezebb volt eljutnia odáig, hogy az egyik kereskedelmi tévé fölfedezze a benne rejlő lehetőséget. Azt ugyanis, hogy a megosztó személyiség érdeklődést kelt, és növeli a nézettséget.
Különcségeire rácsodálkozhattunk az egyik tehetségkutató verseny zsűrijében, és érdeklődésünkkel olyan celebbé avattuk, aki fennen hirdeti, hogy utálja a celebeket - mint a tömegkultúra jellegzetes termékeit. Szemléletformáló tevékenységében meglepő ellentmondás rejlik: amennyire igényes a véleményében, annyira igénytelen e vélemény megformálásában. Tegnap például vitatkozott egy őt bíráló állásponttal, amely a Kisalföld hasábjain jelent meg Puzsér böfögésének margójára címmel. A győri szerkesztőség kifejtette, hogy „Puzsér Róbert reagálását változtatás nélkül közöljük.” A kísérő mondatból kiérzem a kajánságot.
A újdonsült közíró úgy véli, nem mindenki méltó arra, hogy 2014-ben az urnák elé járulhasson. „Aki szavaz és véleményt mond a közös ügyeinkről, az legalább alapvető történelmi, gazdasági, politikai ismeretekkel rendelkezzék.” Baj van az összetett mondat mindhárom állítmányával. A ’szavaz’ és a ’mond’ közti kötőszó elé bizony ki kellett volna tenni a vesszőt, a ’rendelkezzék’ pedig arról árulkodik, hogy a szerző nem idegenkedik a germanizmusoktól. Ugyancsak szerinte „Aki nem tud felsorolni három miniszterelnököt az elmúlt húsz évből…, az ne szavazzon.” Rengetegen használnak ’tud’ kifejezést a ’képes’ helyett, a különcségére kényes publicistának azonban talán mégsem kéne hasonulni hozzájuk. Azt már csak mellékesen említem, hogy az ’elmúlt húsz év’ sok húsz évre vonatkozhat, mert jó néhány elmúlt már, a ’legutóbbi’ viszont csupán arra, amelyik a rendszerváltás óta telt el.
Tisztában vagyok azzal, hogy az értelmiségi nyelvhasználat közeledik a slendrián közbeszédhez. De ha valaki úgy tesz szert ismertségre, hogy harcot hirdet a gagyiság ellen, akár igényesebben is meríthetne a nyelvkészletből. Különösen akkor, ha életrajza szerint tulajdonképpen magyar-történelem szakos középiskolai tanár. Ha nem ő teszi közzé a világhálón, el se hittem volna.