Jelenlegi hely
A szimulált rádió
Fél évtizedig tanítottam a szombathelyi főiskolán, érzelmileg még most is kötődöm a soproni egyetembe tagozódott tanintézményhez. Amikor csak lehetett, átnéztem a szomszédos terembe, ahol helybéli médiatanárok és kommunikáció szakos diákok írták, fölvették, vágták, szerkesztették a műsorokat. Érdekelt az ország legjobb diákrádiója. Szomorúan olvasom a Vas Népe című napilap mai számában, hogy megszűnt.
A szombathelyi diákok szakmai fejlődésében meghatározó szerepet játszó Berzsenyi Rádió képtelen volt teljesíteni az új médiatörvény ama rendelkezését, hogy a közösségi tartalomszolgáltatóknak naponta legalább négyórányi műsorral kell kecsegtetniük a hallgatókat. Ebből is látszik, hogy nem szakmai, inkább politikai szempontoknak felel meg a hatályos jogszabály. Kidolgozói megfeledkeztek arról, hogy a főiskolások-egyetemisták nyáron két és fél hónapig nem tartózkodnak a tanintézményben, ráadásul késő tavasszal és télen van egy-egy hónapnyi vizsgaidőszakuk is. Az év harmadrésze kiesik tehát egy diákrádió-diáktelevízió életéből. Ebben a négy hónapban vajon ki töltené meg a programot napi négyórás műsorral?
A sors úgy hozta, hogy közelről ismerhetem a főiskolai újságíróképzést. Az a benyomásom, hogy egyik tanintézményben sem kiegyensúlyozott az oktatás. Szombathely legsikeresebb vállalkozása kétségkívül a rádióműhely, Egeré a filmiskola, Nyíregyházáé pedig a szakmánk írásos része. Épp most sikerült kilőni a Berzsenyi Rádiót, mégsem érem be azzal a felületes magyarázattal, hogy a médiahatóság el akarja lehetetleníteni a nyilvánosságipar utánpótlását. E koncepcióra talán még telne is Szalai Annamáriáék fölkészültségéből, a megvalósítására azonban már nem. Arra gyanakszom inkább, hogy agytrösztjükből hiányzik az a szakember, aki tisztában volna a felsőoktatásban zajló újságíróképzés sajátosságaival.
Ezt sínylette meg most a szombathelyi diákrádió. A továbbiakban azzal próbálja némi gyakorlathoz segíteni a kommunikáció szakosokat, hogy úgy tesz, mintha hús-vér hallgatóknak sugározna műsort. A szimulált rádiózás aligha idegesíti a médiahatóságot: a nyilvánosság képviselőinek készülő diákok azt hiszik, hogy emberekhez szólnak, miközben a kutya se hallgatja őket.