Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
A tűzoltók miért nem olthatják a tüzet?
2012. március 19. 13.43 | zoldi.laszlo
Legismertebb nevű tanítványom, Rákóczi Ferenc számítástechnikai szakember. Mielőtt az UPC-nél felelős beosztásba került volna, kommunikációs diplomát szerzett a nyíregyházi főiskolán. Digitális bevándorlóként sokat tanultam tőle, ő pedig most hozzászólt A központosítás átka című jegyzetemhez. Ahhoz, hogy január elseje óta a helyi tűzoltóságok az országos katasztrófavédelmi központ parancsnoksága alá szorultak. Immár több áttétellel kapják az információkat, amelyek hajlamosak eltorzulni. Pomázon például egy öregasszony már áldozatául is esett az új irányítási rendszerből fakadó tévedésnek.
Rákóczi Feri elküldte a Hajdúböszörményi Köztestületi Tűzoltóság segélykérő levelét (olvasható a Facebook-on). A három hajdúvárost ellátó egység bejelenti, hogy elvonták tőle a tűzoltási és műszaki mentési kötelezettséget, ez az idén harmincmillió forintos veszteséggel jár. A kármentők anyagi támogatását ugyanis néhány hete leginkább a hivatásos tűzoltóktól való távolság határozza meg. Ha jól értem, a központosító kormányzat lemondott az önkéntes tűzoltók szolgálatairól. Amennyiben Feri szűkebb pátriájában, Hajdúhadházon e szeles tavaszon tűz pusztítaná az erdőt és a közeli házakat, akkor nem föltétlenül Böszörményből indulna a rohamkocsi, hanem a kétszer messzibb Debrecenből. Ha tévednék, a szülővárosáért aggódó lokálpatrióta bizonyára kijavít majd.
Van azonban egy olyan mozzanat, amelyben aligha tévedek. Rengeteg diplomamunkát olvastam a nagyközségek, kisvárosok médiaviszonyairól, és fölfigyeltem arra a jelenségre, hogy ahol száz vagy csak hetven éve alakult önkéntes tűzoltóság, ott a helyi közművelődésnek sokkal több formája jött létre. Azok a legények, akik rendszeresen jártak össze, beszélgettek ország-világ dolgáról, és gyakorlatoztak a fecskendővel, válsághelyzetben tüzet oltottak, embert meg vagyont mentettek. Ráadásul ők mozgatták a többi kisközösséget is. Ha pedig egységük kinőtte a szertárt, a régi helyén rendezkedett be a gazdaköri vagy munkásegyleti könyvtár. Kimutatható, hogy ama településeken az átlagosnál több férfi kölcsönzött olvasnivalót, mert korábban odaszokott.
Sok tényező motiválhatja a központosítási lázat, nem vonom kétségbe, hogy lehet köztük ésszerű is. De vajon nem ellentétes a kormányzat „népbarát” céljaival, ha elsorvasztja az egyik leghatékonyabb helyi közösséget?