vékony csendestársára fehér port szórva, felkavart.
Közönség tapsol nevetve, a jegyárát megfizette már,
rivaldafényben az attrakció is, csak tranzakcióra vár.
mert tavasz volt akkor is
mikor virágait bontotta az éledő mező
és a halványkék égről áttetsző
madárdalos fény szitált
mert tavasz volt akkor is...
de igazán Tavasz csak akkor lett
mikor tekinteted rám talált
gyakran marcangolt szét
a szavak mögé bújt gondolat
és ha a hang már el is szaladt
ott maradt mindig
az a megfoghatatlan fájdalom
amiről nem tudni pontosan hol van
... de fáj nagyon
átjár
teljesen átitat
mint valami templomi áhítat