Enyém az ágy.
Fekhetek jobbról is, balról is,nincs határ.
Idegtépő, buta vita után, messze jársz.
A kecses gyertya mögött lebbenő,
lila függönyt nézem a homályban,
nélküled...
Kis világunk a sötétben vesztegel,
és az emberiséget a kapzsiság hatalma nyeli el.
Mint a járvány, úgy terjed tovább.
Nem kímél, sorra szedi áldozatát. ...
úgy hajlott fölém a mai nap
az árnyék mögött azonban megláttam az arcodat
az éjszaka maradék-álmai elillantak
szemeddel köszöntött a reggel
mosolyodba-rejtett ébresztővel
és ölelő kar-meleggel...