Jelenlegi hely
Íróasztalom titkai
Nagy örömömre a második regényem jelent meg a napokban az osztrák illetőségű Novum Kiadó gondozásában. Az eladott csecsemő című regényem teljesen más jellegű, mint a tavaly kiadott S.O.S. Elváltam! című. Mindkét regény sokáig lapult az íróasztalom fiókjában. (És ezt szószerint kell érteni, hiszen egyiket 10, másikat 15 éve vetettem papírra egy mechanikus írógéppel, és csak egy-két éve rögzítettem őket számítógépre.) Nem könnyű vidéki újságíróként - főállásban egy művelődési ház-művészeti iskola igazgatójaként - betörni a magyar irodalomba. De bízom benne, hogy a minőségre való törekvésem, kitartásom - mint eddig mindenben - ebben is meghozza az elismerést. Kedvcsinálónak szánom a következő részletet a regényemből, ami - akárcsak a tavaly megjelent regényem- megrendelhető a www.novumeco.com internetes honlapon, közvetlenül a kiadótól, illetve más online könyváruházban, vagy akár tőlem is a facebook oldalamon.
Az eladott csecsemő
"Helga reggel öt óra tíz perckor szült meg. Kegyetlenül megszenvedett, mire felsírt a csecsemő. – Kislány – mosolygott az orvos, és odatartotta Helga elé. Az asszony becsukta a szemét, és megszorította az ágya mellett ülő Aliz kezét. Winklerné végig ott volt vele a szülésnél, Tivadar pedig a folyosón várakozott. – Nem akarom látni – nyögte ki Helga a szívszaggató szavakat. Aliz felállt, és magához fogta a kislányt, aki hangosan sírt, ahogy az újszülötteknél szokás. – Nagyon édes, formás baba – mondta, és odaadta a szülésznőnek. – Mónika lesz a neve. Helga ekkor sírva fakadt. Fáradtnak, nyúzottnak, és boldogtalannak érezte magát. Az orvos is megvetően nézett rá. Nem értette, hogyan képes erre. Régóta tudta, hogy Winkleréké lesz a gyermek, hiszen őt is ők fogadták meg Helga orvosának. Jól fizettek, és neki végülis mindegy volt, kinek szül ez az asszony. Ő megtette a kötelességét, világra segítette a kislányt. Öt napig voltak a kórházban. Helga nem szoptatott, csak lefejte a tejét, amit Aliz szorgalmasan itatott Mónikával. A valódi anya soha nem nézte meg a kislányt, pedig néha erős kényszert érzett rá, hogy láthassa. Az ötödik napon haza mehettek, mivel minden rendben volt. Winkler haza szállította Helgát az albérletbe, és megígérte, hogy délután visszajön a pénzzel. Ezután a feleségét és Mónikát vitte haza külvárosi csodás otthonukba. Beletették a kislányt a kiságyába, és sokáig csak némán nézték. Szép baba volt, és egészséges. Jól evett a kórházban is, így a születés utáni súlyvisszaesését még ott behozta. – Én olyan, de olyan boldog vagyok – mondta Aliz, és odabújt a férjéhez. – Én is – suttogta Tivadar, és megcsókolta az asszony fejét. – Végre van egy kislányunk."
Szerző: B. Kiss Andrea