KulturSzalon

Még a megyei napilapok veszítettek legkevesebbet a példányszámukból. Ez nem föltétlenül azt jelenti, hogy kevesebben olvassák őket. Azt inkább, hogy a lépcsőházban valaki megrendeli az újságot, amelyet aztán kézről-kézre adnak a szomszédok. Ugyanazt nem tehetik meg az országos napilapokkal, mert a politikailag, sőt pártilag elkötelezett újságok megosztják a helyi ügyekben még egységes lakóközösséget.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy a Népszabadság szerdai számában Kőműves Anita áttekinti az internetes sajtó és a fizetőképesség közti összefüggéseket. S bár elemzését az angolszász médiára hegyezi ki, okfejtésében akadnak haza mutató mozzanatok. Ismerteti például a New York Times gyakorlatát. Havonta húsz cikket bárki ingyen elolvashat az internetes kiadásból, de ha kíváncsibb, akkor már 15 dollárt, körülbelül 3200 forintot kell fizetnie a szolgáltatásért. Érdekes az, amit ez után pedzeget a szerző: „A Google hírkeresőjéből vagy a közösségi oldalakról érkező olvasók is fizetés nélkül olvashatják a híreket, azaz olyan barátokkal is meg tudjuk osztani a cikkeket, akik nem előfizetők.”

Mi még nem tartunk itt, noha a fizetős tartalmak már szóba kerülnek a szakmai konferenciákon. Akadt egy napilap is, a Népszava, amely épp akkor tette fizetőssé az online tartalmát, amikor a mögötte álló pártnak a legnagyobb szüksége lett volna a vele rokonszenvező olvasók támogatására. Azóta felhagyott az öngyilkos ötlettel, és a fizetősnél sokkal jobb ingyenes szolgáltatást honosított meg. Továbbá a Debrecenben székelő Inform Média három északkelet-magyarországi napilapját, a miskolcit, a nyíregyházit és a debrecenit interneten lehet olvasni, egy-egy újságot havi 690-ért. Elképzelhető, persze, hogy legalábbis az igényes tartalmakért előbb-utóbb fizetnünk kell, ekkor kerülhet előtérbe az a gyakorlat, ami a Facebook-on már megvalósult.