Jelenlegi hely
A filléres sajtó
Nem azért írom a Médianaplót, hogy e széljegyzetek érintetlenül hagyják az érdeklődőket. Minden hozzászólásnak örülök tehát, kiváltképp a Király Zoltánénak. Fél évszázada ismerjük egymást, a kecskeméti Katona József Gimnázium párhuzamos osztályába jártunk. Azt írja Zoli, hogy védem a bulvárt, amely… (és minden rosszat elmond róla). Kedvezőtlen véleményét nyilván az táplálja, hogy politikusként kárvallottja volt a bulvármédiának, én viszont újságíróként, ha nem lelkesedem is érte, látom benne a szakmai lehetőségeket. A bulvár ugyanis kétarcú jelenség.
A XIX. század harmincas éveiben azért nevezték el filléres sajtónak, mert az Egyesült Államokba rengeteg bevándorolt érkezett. Rosszul tudtak angolul, és nem volt pénzük. Élelmes üzletemberek a legolcsóbb papírra nyomtattak nekik újságot, csekély szókincsű, rövid cikkekkel és sok képpel. Néhány évtized múlva Amerika földjére lépett egy Pulitzer József nevű makói kamasz is, aki szinte magának szerkesztette az újamerikaiaknak szóló újságot. Szenzációközpontú, de nem föltétlenül szenzációhajhász lapjaival milliomos lett, és nagy harcot vívott az extraprofitért egy Hearst nevű bennszülöttel. Ellenlábasa például elküldött Kubába egy fotóriportert, hogy készítsen felvételeket a háborúról. A fotográfus bevette magát a havannai éjszakába, megkóstolta a dajkirit, megnézte a tüzes karibi táncokat, majd néhány nap múlva azt táviratozta munkaadójának, hogy háborúnak nyoma sincs, az emberek békésen eszegetnek, iszogatnak, táncolgatnak. Erre válaszolta sürgönyileg az újságkirály: „Maradjon kérem, hozza a képet, én a háborút!”
Értem Király Zoli álláspontját, csakugyan felháborító, hogy a kereskedelmi tévék suba alatt üzletelnek a bulvárlapokkal: kölcsönösen hívják föl egymásra a figyelmet. Szappanoperáik szereplői intimitásokkal kecsegtetik az újságírókat, és ha mégsem elég szenzációs a téma, akkor bizony azok a fránya újságírók olyasmit találnak ki, amibe még a harcedzett celeb is belepirul. Cinikus üzleti filozófia ez, a magányos öregasszonyok és a kispénzű háziasszonyok átverése, de csupán a bulvár egyik, csúnyábbik arca. Van (vagy lehetne) egy másik arca is, amely egyelőre kevésbé tűnik fel Magyarországon. Kommunikáció szakosokkal foglalkozó médiatanárként úgy érzékelem: a diákok megvetően fordulnak el a bulvártól, holott éppenséggel rájuk vár a lehetőség, hogy a Pulitzer-féle igényesebb újságírást műveljék.