KulturSzalon

Gálvölgyi János klubrádiós műsorában elhangzott egy mondat, amelyre fölkaptam a fejem. A kifejezésekre különösen érzékeny színész azt fejtegette, hogy anyanyelvünkben rengeteg az ’e’ hangzó. Egyhangú tehát a magyar nyelv. Nem mindig volt ez így.

 

Például a családunk alsó-tiszai része megkülönböztette a nyílt és a zárt ’e’-t. Ezért hallgattam szívesen az öregeket a Zenta melletti Adán. Följebb, Szegeden viszont ő-vel enyhítették a mekegés egyhangúságát. Erről ugrott be a néhány napja elhunyt Péter Lászlóról írott nekrológ, amely a Délmagyarország című napilapban jelent meg. Kovács András újságíró úgy foglalta össze Laci bácsi életművét, hogy „Megteremtette a tudományos szögediség fogalmát.” Majd fölelevenített egy levelezést, amidőn a nyelvész, néprajzos és irodalomtudós kifogásolt valamit az egyik cikkében: „Rajtam akkor a felújítást kérte számon, hogy miért nem fölújítás.” Majd hozzáfűzte: „Bátrabb ő-zésre biztatott bennünket.”

 

Családunk Szegedre elszármazott ága szintén ő-zött, például a húgom ma is ízesen beszél. Amikor pedig a debreceni egyetemre kerültem, a kollégiumi szobatársak azon viccelődtek, hogy egyszer azt találtam mondani: „Öttem könyeret möggyel.” Aztán lekopott rólam a tájszólás, fővárosi szerkesztőként mégis érzékeny maradtam az ő-zésre. Föl is jegyeztem néhány példamondatot. Horváth Zoltán HVG-s újságíró így fogalmazott a Népszavában: „Egyébként teljesen feleslegesnek vélem.” (2016. május 14.) Hajós András tévészemélyiség a Facebookon így: „Merek csendben lenni, ha felesleges a véleményem.” (2016. október 14.)

 

S hogy Bazsarózsát, Benkő Dániel lantművész barátnőjét is idézzem a Lokál című bulvárújságból, ő ezzel nyugtatta meg a magánéletére fogékony olvasókat: „Felnevelem a gyerekem.” (2017. július 11.) Változatosabb lenne a stílusuk, jobban hatnának a szavaik, ha a felesleges helyett fölöslegest írtak, mondtak volna. Vagy ha a gyerekes mondat egyhangúságát a fölnevelemmel enyhítették volna. Mint ahogy tette a politikus Kuncze Gábor (vagy az interjút készítő Szegő Péter újságíró). Ők ugyanis így fogalmaztak a The Budapest Beacon hasábjain: „Nincs sok esélye a kormányváltásnak, de nem kellene teljesen föladni.” (2017. október 9.)

 

Bár a XXI. században már ritka a tájszólás, e kommunikációs szakos diákoknak és pályakezdő újságíróknak szánt rovatban talán mégis érdemes fölhívni a figyelmet arra, hogy ha túl mekegősre sikerül a mondatunk, akkor a felújítás helyett nyugodtan használhatjuk a fölújítást.