Kiszállok a kocsiból. Bemegyek a kapun, körülnézek, aztán már meg is látom. Szia Anya. Bocs, hogy nem voltam a múlt hónapban, de teljesen el voltam havazva. Meséltem a múltkor, hogy több lett a feladatom, a főnököm rám lőcsölt még ezt-azt…
A gyerekek? Jól vannak, köszi…Igen, élvezi az egyetemet… Ő pedig most érettségizik….
Hosszan elhúzódó torokgyulladásom okának kivizsgálására háziorvosom beutalt az SZTK-ba. Valószínűleg már nem így hívják, de nekem így maradt meg a szókincsemben. Fél 9-kor érkezem az első emeleti váróterembe. Két ajtó van szemben, az egyiken HALLÁSVIZSGÁLAT felirat, a másikon ORR- FÜL- GÉGESZAKRANDELÉS. Tekintetemmel körbepásztázom a helyiséget, gyors számolás után megállapítom, hogy tízen vagyunk, ülőhely még van bőven, így hát leülök én is, azzal a meggyőződéssel, hogy itt mindenki nagyothall, vagy siket, és egyedül én akarom a torkomat megvizsgáltatni.
Drága Apa! Azért írok, mert tudatni szeretném veled, hogy hétvégén meglátogatlak. Már nagyon régen találkoztunk. Úgy tervezem, hogy egy szép gyertya lángja mellett beszélgetünk majd. Életem egyik legfontosabb eseményét kell bejelentenem... Nem bírok várni, ezért már most megírom neked. Képzeld, szeptember óta két lábnyira a föld felett járok. Biztos vagyok benne, hogy ez téged is boldoggá tesz, ugyanis após leszel!
Egyetértek Bacskó Mária Magdolnával, aki Ifjú és még ifjabb tehetségek bemutatkozása a Bencs Villában című írásában rávilágít a patinás épület sikerének titkára. Aki figyelemmel kíséri a kulturális rendezvények helyszínéül szolgáló Bencs Villa programjait az tudja, hogy mind a korosztály mind a stílus igen sokrétű. Jól elférnek egymás mellett a modern és a klasszikus művészeti ágak és képviselőik, de örömmel tapasztaltam, hogy a Villa idősebb látogatói nyitottak a fiatalok művészetére és ez fordítva is igaz.
2013. június 9.-én részt vettem Budapesten az Ünnepi Könyvhét alkalmából megrendezett programsorozaton, a Vörösmarty téren. A rendezvényre Madár János költő a Rím kiadó vezetője hívott meg. Itt dedikálhattam először nemrégiben megjelent Versvilág című kötetem. A közel 140 kiadó könyvei között megtalálható volt ismert és kevésbé ismert szerzők műve. Alkotótársaimmal együtt izgatottan vártam, hogy kik érdeklődnek könyveink iránt. Nagy és színes forgatag jellemezte a könyvkiállítást.
Ha már vágyunk némi színre s tavaszidézőre a még mindig szürke márciusban, látogassunk el a Jósa András Múzeum Mesterkezek címet viselő új időszaki kiállítására a Benczúr téri épület első emeletén. Megnyitójára a Nemzetközi nőnap délelőttjén került sor, melynek apropóján Dr. Cservenyák László, a mátészalkai Szatmári Múzeum igazgatója szavait hallhatták az érdeklődők.
Zöldi László október 4.-én megjelent Szellemi lopásnak számít-e a plágium? című írására szeretnék reagálni. Megtisztelő, hogy mielőtt kifejti véleményét a Dolhai József honlapunkon megjelent írásáról, előtte említést tesz rólunk. Külön megtiszteltetésnek vesszük - attól eltekintve, hogy tanár úrnak a KulturSzalonon napi rendszerességgel jelennek meg írásai - reggeli szokásai közé tartozik portálunk kínálatának áttekintése.
Nemrég meghívást kaptam egykori tanáromtól egy, a Miskolci Egyetemen tartandó konferenciára, ami az előzetes tájékoztató szerint a plágium magyarországi történetéről szól majd. Nem elvonatkoztatva az előzményektől, vagyis a magyar belpolitika elmúlt egy-két évétől, első hallásra úgy gondoltam, tele van már a témával a padlás, de ahogy még a legelvetemültebb öreg diákokkal is előfordul, kedvet kaptam újra beülni a régi előadókba. Tehát mégis úgy döntöttem, elmegyek Miskolcra, és az előadók névsorából ítélve abban is bíztam, hogy hallok majd érdekességeket a régi korok plágiumairól.
Nem túlzás, hogy a fesztiválok korát éljük, kezdve a fél napos, főzőcskézős, evős-ivós falunapoktól a több napos, netán egész hetes komolyabb rendezvényekig. Ezek közül kiemelkedik egyediségével a VIDOR, mely nem csak a megyehatárt nőtte ki, de a Kárpát-medence egyik legnagyobb és legismertebb bulija lett. Vidámságot és derűt garantál a seregszemle, másképpen Közép-Európa legnagyobb világzenei fesztiválja, de van, akinek szimpatikusabb, ha összművészeti fesztiválnak nevezzük. Szeptember elsejéig a tizenegyedik lehetőség volt arra, hogy akinek ideje engedi és kedve is van hozzá, jól érezze magát Nyíregyházán és környékén, kedvére való előadásokat választva.
Ha nyár vége, akkor fesztivál. Ezt halljuk mindenhonnan, és ezt igyekszünk megélni – akkor is, ha már a nyári szabadságunk ideje lejárt; kicsit nyújtani szándékozván a pihenéssel, kikapcsolódással tölthető időszakot.
