KulturSzalon

 

 

KulturSzalon: A Móricz Zsigmond Színház társulatának 1997-1999 között volt a tagja. Akkor szerződött át a szegedi színházhoz amikor Tasnádi Csaba lett az igazgató. Tudatos volt, vagy csak így hozta az élet?

 

Szalma Tamás: Nem, ez nagyon tudatos volt. Szerettem volna továbbra is itt játszani, hiszen éppen akkor a szerelem is ide kötött Nyíregyházához, viszont kaptam egy nagyon jó ajánlatot egy akkoriban alakuló társulattól, Szegedről. Szeretem ha a tudásom és a fejlődésem útja legalább félig az én kezemben van. Ezt én Szegeden láttam biztosítottnak és úgy gondoltam jobbat teszek magamnak, ha megyek.

 

 

KulturSzalon: Ismerte előtte Tasnádi Csabát?

 

Szalma Tamás: Igen, ismertem. Ha jól emlékszem a 90-es évek elején találkoztunk először. Dolgoztam is vele egyszer itt Nyíregyházán, a Svejkben (Jaroslav Hasek-Verebes István: Svejk - a szerk.). Nagyon jó véleményem volt róla.

 

 

KulturSzalon: Azt hallottuk a Móricz Zsigmond Színház igazgató választása kapcsán, hogy a nem nagy szakmai kihívást igénylő, zenés vígjátékokat részesíti előnyben, ahol a közönség csak szórakozik, nem gondolkodik. Amennyiben megnyeri a választást, valóban sok ilyen előadást láthat majd a nyíregyházi közönség?

 

Szalma Tamás: Én? Ez komoly?

 

 

KulturSzalon:  Úgy gondoljuk, hogy ezt mindenképpen tisztázni kell.

 

Szalma Tamás: Ez nem így van. Nagyon erősen hiszek egy olyan színházi eszményben amit józan művész színháznak neveztem el. Én olyan színházakban nevelkedtem, ahol elsősorban a minőség volt a fontos. Az egyetemes színházi értékekkel hogyan sáfárkodunk, fontos abban a tekintetben, hogy figyelembe vesszük ugyan a közönség teherbírását, de elsősorban a szükségleteit, nem pedig az igényeit tartjuk szem előtt. A kettő közötti különbség óriási.

Azt gondolom, hogy a mai modern színházi körülmények között minden alkalmat meg kell ragadni ahhoz, hogy a színház expresszív, szakmailag hiteles legyen és  feleljen meg a színészi hivatás évezredes szabályainak.

Biztos vagyok benne, hogy Németh László Galilei című színdarabja (dráma négy felvonásban - a szerk.) szórakoztató. Az én dolgom az, hogy ezt elhitessem azokkal a nézőkkel, akik bejönnek a színházba és megtisztelnek a bizalmukkal. A szórakozás szerintem nem azt jelenti, hogy két színész ”megmondja” a nézőnek, hogy mikor kell nevetni. A néző beavatott akar lenni, érdeklődik. Amikor azt mondja, hogy "szórakozni" akar menni, akkor ő a részvételi szándékát jelzi. Én ebből indulok ki.

Ebben az országban kiváló színészek dolgoznak, akik gyakorlatilag bármilyen koncepcióval, bármilyen messziről érkező rendezőt egy pillanat alatt tudnak konvertálni. Tehát a tudásukat egy pillanat alatt tudják átadni a külföldi rendezőknek. De a minden áron való alternatívkodás nem tesz jót a színháznak. Az egyik véglet amikor csak önmaguknak, a saját idegállapotuknak és a saját szocializációjuknak, mindenféle vélt vagy valós ízlésterrornak akarnak megfelelni, a másik pedig amikor mindenáron ki akarják szolgálni a közönség igényeit, amit ők meglehetősen alacsonyra tesznek. Szakmai szempontból mind a kettő helytelen. Viszont mélységesen egyetértek azzal, ha egy zenés vígjátékot nagyon jól játszanak. Én magam is játszottam ilyen előadásokban, a Kaposvári Színházban.

Számomra nincs különbség a Julius Ceasarban játszó színész és az azt figyelemmel kísérő néző és adott esetben a Hippolyt a lakáj című előadásban játszó színész és az azt figyelemmel kísérő néző között, ha az megfelel a szakmám nagyon komoly szabályainak.

 

 

KulturSzalon: Amennyiben Ön lesz az igazgató választás győztese, milyen változtatásokat szeretne még megvalósítani a Móricz Zsigmond Színházban?

 

Szalma Tamás: Az egyik legfontosabb dolog az, hogy a színház nyisson és minden pillanatban nyitottnak mutatkozzon. A marketing és a közönség kapcsolatok tekintetében nagyon nagy változtatásokra van szükség. Mindenképpen megpróbálnám a lehető leghamarabb, nagyon produktívvá, energikussá, naprakésszé tenni. Ne utólag értesüljenek a nézők arról, hogy volt egy bemutató. Nagyon kell vigyázni a marketinggel a színházban, mert amire épül, az a közönség bizalma. A megelőlegezett bizalma. Ezt a bizalmat megszolgálni, csak a szakmánk iránti legnagyobb tisztességgel lehet. A közönségnek biztosnak kell lennie abban, hogy ha leül a sötét nézőtérre, én pedig fönt  a világosban mondok neki valamit, akkor az hiteles és igaz. Hiszen azért ült oda. A színháznak társadalmi funkciója van és rengeteget tud segíteni, főleg azzal ha hagyja a nézőt gondolkodni és nem véleményt oktrojál. Nekem közvetítenem kell valamit, ami alapján a néző gondol valamit. Gondolatot kell ébreszteni, létre kell jönni egy hullámzásnak. A néző azt akarja, hogy beleszóljak az életébe, de nem akarja, hogy megmondjam neki mit gondoljon.

A színházban jelen pillanatban, főleg egy vidéki város színházában sem bóvlit, sem pedig kiforratlan formai játékokat nem lehet árulni.

 

 

KulturSzalon: Mindenképpen meg kell említenünk a Vidor Fesztivált, ami egybeforrt a Móricz Zsigmond Színházzal. Úgy tudjuk, hogy a rendezés joga a mindenkori igazgatóé. Tehát nem a Tasnádi Csabáé, annak ellenére, hogy az ő ötlete volt. Önnek milyen tervei vannak a fesztivállal kapcsolatban?

 

Szalma Tamás: Igen, én is így tudom. A Vidor Fesztivál, az egyik általam legtöbbre tartott mozzanata a színháznak. Egy olyan fesztivál, ami mindenféle verseny görcstől, mindenféle rossz beidegződéstől függetlenül létező dolog. Semmiféle ”tűzvihart” nem kívánok csinálni, sem a Vidor kapcsán, sem a színházban.

Nagyon fontos a szakmámnak, és természetesen a városnak is. Bármilyen változás bekövetkezhet, de a változtatásokat csak nagyon patika mérlegen szabad kimérni. Egy példa: olyan jó lenne, ha több ideig maradnának a résztvevők. Ugyanúgy mint Pécsett, kiülne egy kávéházba mondjuk a Cserhalmi György, és bárkivel szóba elegyedik. A díjátadó gálán változtatnék. Nagyon szép gesztus hogy a díjazott a saját színházában veszi át a díjat, de jó lenne, ha a Kossuth téren lenne a gála. Talán még egy kivetítő is lehetne, hogy az is megnézhesse, aki nem jutott be a színházba. Kicsit külön van most ez az egész. Van a színházi része, és vannak a Kossuth téri programok. Ami a világzenei koncerteket illeti, néhány nagyon nívós zenészt hívnék - ami gyakorlatilag anyagi kérdés - és adott esetben "összemosni" őket a szerintem kiváló magyar zenével. Biztos vagyok benne, hogy játszanának együtt. Nem akarok nagy változtatásokat, csak néhány dolgon, ami már kiüresedett, ruttinná vált és frissítésre szorul. A Vidor önmagában zseniális.