Jelenlegi hely
Értékesíthető-e a szellemi portéka?
2013. január 5. 12.51 | zoldi.laszlo
Geszti Péter nem tartozik a kedvenceim közé. Ritmusos dalszövegei horzsolják a valóság felületét, zenekarai inkább hakniznak, mint koncerteznek, szervezései - mint például a Nemzeti Vágta - nem ragadják meg a képzeletemet. Amikor pedig mentorkánt tűnik fel valamelyik tehetségkutatóban, beszólásait kimódoltnak vélem. Most mégis árnyalnom kell a róla bennem kialakult képet, mert nagyon érdekes interjúja jelent meg az Irodalmi Jelen című folyóiratban.
Kiderül a beszélgetésből, hogy a szórakoztatóipari szakmunkásnak filozófiája is van. Nem kell vele egyetérteni, tűnődni azonban érdemes rajta. Egyik mondata különösen elgondolkoztatott, olvastán még találva is éreztem magam. Ezt fejtegette: „Egy irodalmi alkotás, amikor megszületik, akkor mű, de amikor megjelenik, onnantól kezdve már termék, amit el kell tudni adni.” Ezt a tanulságot bizony a mi korosztályunk nehezen emésztette meg, ha egyáltalán felfogta. Jómagam is csak akkor figyeltem föl rá, amikor már késő volt.
A rendszerváltás idején a Magvető Könyvkiadó igazgatóhelyettese voltam, és feltűnt, hogy az egyik szerzőnk nem pénzben kérte a honoráriumot. Kukorelly Endre velünk ellentétben nem hitte, hogy vásár nélkül is elkél a portéka, és ha jól emlékszem, kétezer darabot kért a kötetéből. (Az idő tájt még több ezer példányban jelentek meg verseskötetek.) Aztán visszahallottam, hogy végigjárta az országot, és író-olvasó találkozókon adta el a könyvét. Többet keresett, mintha megelégedett volna a honoráriummal. Értékesítési akciója berzenkedést váltott ki a rózsaszínű felhőkben lakozó alkotókból. Mire a döntését megértettem, már megszűnt államinak lenni a kiadó.
Azóta sokat tanultam a marketingből, például a tanítványaimtól is. Ők már abban a légkörben nőttek föl, amelyben az értékesítés nem hat szitokszónak. Aki ismeri a kommunikáció szakon folyó képzést, az tudja, hogy leginkább a realitás talaján álló diáklányok vonzódnak a marketinghez. Tisztelik a kreativitást, nem becsülik le az íráskészséget, de tisztában vannak azzal, hogy a portékát el is kell adni, máskülönben az alkotónak felkopik az álla. Úgy veszem észre, hogy közülük legalább minden második egy marketing-íróasztalnál köt ki. Ez kétségkívül veszteség a szakmámnak, de talán mégsem baj, ha az értékesítők között akadnak olyanok is, akik értik az írás mibenlétét.
