Jelenlegi hely
Örkényi egyperces a vas és acél országáról
2012. április 24. 15.50 | zoldi.laszlo
Villámpostán kért segítséget egyik tanítványom és levelezőtársam. A Magyar Narancs legutóbbi számában interjút olvasott Esterházy Péterrel, és az írónak volt egy mondata, amit nem értett. Azért vár éppen tőlem magyarázatot, mert emlékezett és emlékeztetett arra, hogy amikor a Rákosi-korszak médiapolitikáját tanítottam, mintha ugyanazt a kifejezést használtam volna. Fölkapta rá a fejét, mert nem szokta meg, hogy személyemben az előadó csúnya szavakat használ.
Megnéztem a narancsos szöveget, és úgy találtam, hogy a neves interjúalany szakmai hibát vétett. Mi, írástudók ugyanis hajlamosak vagyunk arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk az olvasók ismeretanyagát. Egy bizonyos összefüggést magától értetődőnek vélünk, és azt hisszük, hogy ami szájon forog az irodalmi életben, az a kívülállók számára is evidencia. Az író egyébként a megértés iránti sóvárgásról beszélt, és gondolatmenetét ötletszerűen beugró képzettársítással imígyen tarkította: „ … hát, e nélkül lófasz fog itt folyni, Österreicher elvtárs, nem acél”.
A mondat ismerős. Mindig eszembe jut, ha a Combino-villamossal döcögünk a pesti Nagykörúton, és keresztezzük a Rákóczi utat. Ha a Keleti pályaudvar irányába nézek, akkor velem szemben feltűnik a tekintélyes sarokház, homlokzatán a Dr. Oetker reklám-felirattal. Földszintjén található az ország egyik legnagyobb gyógyszertára, amelynek dramaturgiai szerepe van Esterházy Péter hiányos utalásában. Történt vagy hatvan évvel ezelőtt, hogy írókat hívtak meg Sztálinvárosba, a mai Dunaújvárosba. A küldöttség tagjait a Sztálin Vasmű párttitkára fogadta. Lelkesen kalauzolta őket az épülő kohó területén, a majdani acéltermelés jelentőségét ecsetelte az imperializmus elleni harcban, amikor megakadt a tekintete Örkény Istvánon.
Egy pillanatra zavarba jött, mert ismerősnek rémlett a negyven körüli férfi, aztán magához tért, és rutinosan folytatta a dicshimnuszt. A látogatás végén azonban odament az íróhoz, félrehúzta, és megkérdezte tőle, hogy honnan ismerheti. Kiderült, hogy a két világháború között Örkény papájánál, a Rákóczi út és a Nagykörút kereszteződésénél lévő Österreicher-patikában volt segéd, ott látta a főnök irodalomkedvelő fiát. Az anekdota jelen idejében, az ötvenes évek legelején a pártitkár meglapogatta az író vállát, és bizalmasan súgta a fülébe: „Nem acél, hanem lófasz fog itt folyni, Österreicher elvtárs.”
