Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Őfelsége ellenzéke

Lencsés Károly, a Népszabadság jogi szakírója szerint a kormány „hajtóvadászatot” folytat a Klubrádió ellen. A jelek csakugyan ilyesmire utalnak. De vajon a hatalmon lévők miért nem szenvedhetik az ellenzéki hangvételű rádiót? Indulataikat aligha rekonstruálhatom, találgatni pedig nem akarok. Inkább átélt helyzetet vázolnék föl.
Másfél évtizedig szerkesztettem az Élet és Irodalom című hetilapot, sőt alapításának harmincadik évfordulójára könyvet is írtam róla. A nyolcvanas évek elején, nagyjából egy időben azzal, hogy begyűrűzött hozzánk az olajválság, a kutyaszorítóba került Kádár János kölcsönért folyamodott a Nemzetközi Valutaalaphoz, és belpolitikai engedményekre kényszerült. A hatalom gyakorlói például tudomásul vették az ÉS kritikus hangvételét. Amit persze vétek volna túldimenzionálni, az viszont bizonyos, hogy sok tehetséges vidéki publicista és riporter segítségével az értelmiségi fórum kitört a budapesti gettóból.
Attól kezdve az elszigetelt értelmiségiek szellemi társra leltek a hétvégeken. Azt még nem engedte meg a hatalom, hogy közösségbe tömörüljenek, de azt már igen, hogy elemzéseket olvassanak a társadalom állapotáról. Feltéve, ha a szerkesztőség nem lép túl a célközönségén, ami kétszázezer értelmiségit tett ki. Az állami médiapolitikusok arra a következtetésre jutottak, hogy ha egy lapszámot a szokásos 3,6-del szoroznak be, akkor a határ hatvanezer példánynál húzható meg. Erről politikai bizottsági határozat is született, amit Siklósi Norbert, a Lapkiadó Vállalat vezérigazgatója indokolt esetben ötezerrel toldhatott meg (holott az ÉS akár százezer példányban is elkelt volna). Az irodalmi hetilap így lett a Kádár-rendszer megtűrt ellenzéke.
A Klubrádió a kétezres években szívós munkával elérte, hogy budapestiből országos hatókörű lett. Apránként helyi frekvenciákat vásárolt meg, és délen kiterjesztette a vonzáskörzetét Keszthelyig, nyugaton Győrig, az Alföldön Debrecenig, illetve Szegedig. Ekkor érte el a félmilliós hallgatottságot. Csakhogy hivatalba lépett a második Orbán-kormány, amely lassanként megfosztotta a helyi frekvenciáktól. Azóta a Klubrádió ismét budapesti médium, legföljebb a főváros közvetlen környékét sugározza be. Hallgatottsága a harmadára zsugorodott, ezért nem értem, hogy a médiahatóság miért folytat hajtóvadászatot ellene. Hacsak azért nem, mert a puha diktatúra okosabban korlátozta az ellenzékét, mint most a kemény demokrácia.