KulturSzalon

Ezüst Holdnak angyal arca,
ragyog le a Földgolyóra!
Elnyújtózik az ég testén,
vágyfellegben elrejtőzvén!

Szerelmesen szerte széjjel,
szórja csókját szét az éjjel!
Lenéz reánk gyöngymosollyal,
játszadozva csillagokkal!

Két szemében fény a hajnal,
új napot hív, megvigasztal!
Kacajában él a remény,
holnap is majd ragyog az éj!

De most lehull koronája,
Napkirály ül szép Trónjára!
Ezer kincsét széjjelhintve,
ő vigyáz a mindenségre!

Bodnár László verse