Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Aki péntekenként Orbán Viktorral beszélget
2012. szeptember 28. 13.54 | zoldi.laszlo
Sokakkal ellentétben színvonalasnak tartom a Magyar Rádió tevékenységét. A zenében, az irodalomban, a művészet- és tudományértelmezésben. A hírműsorok azonban a kormány irányába lejtenek, csakhogy ez nem a legutóbbi két és fél év eredménye. A rádió „közszolgálatiságát” mindig is jellemezte a politikai szervilizmus.
Mindez onnan jutott eszembe, hogy ma reggel meghallgattam Orbán Viktor szokásos pénteki interjúját.
Ezúttal is Kiss Gábor István beszélgetett vele. Az arcát sohasem láttam, az internetről pedig csak annyit szedhető le, hogy a Pázmány Péter Egyetemen végzett. Harmincöt körüli lehet, és talán hetente kétszer vezeti a 180 perc című hírmagazint. Nem tartozik a lihegők közé, irályát abba a kategóriába sorolnám, amit Belénessy Csaba, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója így fogalmazott meg: „Egy közszolgálati médium legyen lojális a kormányhoz és tisztességes az ellenzékhez.” (168 Óra, 2010. december 9.) A rádiós újságíró interjútechnikájában három mozzanatot vettem észre.
Az első etikai jellegű. Mintha az interjú előtt leült volna a miniszterelnök titkárával, elkérte volna tőle az esedékes kommunikációs forgatókönyvet, és annak logikájaszerint kérdezgette volna tekintélyes vendégét. Ha például a kormányzati kommunikáció az IMF-fel való huzavona idején azt firtatja a nyilvánosság előtt, hogya Gyurcsány-kormány milyen megállapodást kötött a Nemzetközi Valutaalappal, akkor ő is ezt kérdezi Orbán Viktortól. (Mily meglepő.) Majd a munkavédelmiprogrammal folytatja, a miniszterelnök hátha rákap kedvenc okfejtésére. (Rákapott.) Pedig a közszolgálati rádió munkatársától akár az önálló vonalvezetés is elvárható volna.
A másik két mozzanat szakmai természetű. Kiss Gábor István szívesen használ idegen kifejezéseket, amelyekbe ráadásul bele is bonyolódik. Az ilyesmire érzékeny Orbán Viktor meg is rótta: „Egy beszélgetésnél mindig fontos, hogy az emberben ne alakuljon ki olyan érzés, hogy csak ketten értjük, hogy miről beszélünk.” (Magyar Rádió, 2012. június 15.) Leginkább a harmadik mozzanat lepett meg. Ha aműsorvezető olyan eszmefuttatásba kezd, amelynek az alanya többes számú, akkor afőmondatot a mellékmondattal összekötő vonatkozó névmás gyakran lesz nála egyes számú (aki, ami, amely). Ez már kínos egy kultúrembertől, aki mégiscsak a magyarkormányfő állandó beszélgetőtársa.