KulturSzalon

 

2013. augusztus 31.- 2013. szeptember 8. 

 

A Jósa András Múzeumban immár hagyomány, hogy a Vidor Fesztivál ideje alatt a múzeum ad otthont egy időszaki kiállításnak. Ebben az évben Dr. Antal Péter műgyűjtő az Antal-Lusztig Gyűjtemény tulajdonosa válogatott Ámos Imre (1907-1944) festőművész alkotásaiból. Ámos Imrét sokszor illetik a „magyar Cahagall” jelzővel is, több közös vonás van a két művészben, s 1937. október 4-én Párizsban személyesen is találkoztak. A kiállításban 62 izgalmas mű kerül bemutatásra, melyek a művész életének utolsó periódusában keletkeztek. 

 

Dr. Antal Péter úr írta Ámos Imréről:

„Ámos Imre Nagykállóban született 1907 decemberében. A kállói szent pap, Reb Eizik Taub bűvkörében élő és sírjához zarándokló hívők között töltötte gyermekéveit. A vallásos légkör, a jó és becsületes jellem fogalma, a szigorúan betartott ünnepi szokások, szertartások gyermekkorától kezdve összenőtt az előírt kötelességek, szabályok betartásával. Soha nem jutott eszébe a kételkedés. Életének legkritikusabb pillanataiban is csak a panaszig jutott el. Ezen a kiállításon a művész életének utolsó periódusában keletkezett képi panaszait tárjuk a közönség elé. Ámos Imre 1944. őszén indult el valamelyik németországi láger felé. A thüringiai Ohrdrufban még látták - sírja mindmáig ismeretlen.”

 

 

Kiállítás megnyitó: 2013. augusztus 31. szombat 14 óra

 (102. és 118. terem) 

 

A kiállítást megnyitják:

Dr. Kovács Ferenc országgyűlési képviselő, Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgármestere

Dr. Antal Péter műgyűjtő, az Antal-Lusztig gyűjtemény tulajdonosa

A kiállítás a Vidor fesztivál végéig ingyenesen megtekinthető 9-17 óra között 2013. szeptember 8-ig. A kiállítás megnyitásának napján, augusztus 31-én csak 14 óra után látogatható.

 

 

 

 

 

Az Ungár Imre néven született festő 1927-től a Műegyetemen, 1929-től – Rudnay Gyula tanítványaként – a Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1934-ben nevét hivatalosan is Ámosra változtatta, majd 1935-ben feleségül vette Anna Margit festőnőt. 1934-től a Munkácsy Céh, 1937-től a KUT tagja. Még ugyanebben az évben Párizsba utazott, ahol ismeretséget kötött Marc Chagall-lal. Festészetének tematikáját erősen meghatározták gyermekkori élményei, vallásos neveltetése, a nagykállói haszid miliő. 1938 és 1941 között nyaranta feleségével együtt Szentendrére költöztek, ahol Korniss Dezső és Vajda Lajos is a baráti társaságukhoz tartozott.

 

Misztikus, kissé szürrealisztikus motívumvilága leginkább Chagall látomásos művészetéhez hasonlítható. Az 1930-as években színvilága és ecsetkezelése az idő előrehaladtával egyre expresszívebbé vált – tragikus sorsát mintegy előrevetítve. 1940-től gyakran hurcolták munkaszolgálatra, s talán épp hányatatott, bizonytalan sorsa okán ebben az időszakban szinte a rajz válik kizárólagos művészi eszközévé. Sötét idők című sorozata és az 1944-ből származó Szolnoki vázlatkönyv a tragikus sorsú festő utolsó éveinek megrázó emléke.