KulturSzalon

Helyszín: Nemzeti Táncszínház – Galéria, 1014 Budapest, Színház u 1-3.

Időpont: 2014. január 16.

A tárlatot Oltai Kata művészettörténész nyitja meg.

 

Mai naptól látogatható a Nemzeti Táncszínházban Andrew Fekete expresszionista festőművész kiállítása. Közel 50 kép, valamint naplórészletek kerülnek bemutatásra, amelyek bevezetik a látogatót az alkotások keletkezésének izgalmas történetébe. A művész bravúros technikai tudását különféle technikákkal (szénnel, olajjal, tussal) készült festményein, rajzain érhetjük tetten. A kiállítást ünnepélyes keretek között Oltai Kata művészettörténész nyitja meg január 16-án 18.30-kor. 

 

Andrew Fekete (1954 – 1986) magyar származású, Angliában született absztrakt expresszionista művész, 1986-ban, tragikusan fiatalon 32 éves korában halt meg. Mozgalmas, érzelmi viharokkal teli életét a művészetnek szentelte, nemcsak festőként, hanem költőként és íróként is jelentős műveket hagyva maga után. Pályafutása építészmérnökként indult de pályája a festészetben csúcsosodott ki.

„Munkássága határozott ívet ír le a korai, szigorúan geometrikus kompozícióktól a saját maga által lírai absztrakt expresszionizmusnak nevezett stílusig vezető úton.” – részlet Benkő Zsuzsanna, művészettörténész írásából.

„Andrew Fekete számára az alkotás célja az álomkép „megérzékítése” volt. Művészetében a festői kép a látvány és az azon túlmutató élet két különböző szférájának partvonalán álló érzéki mű, mely természetével komoly ellentmondásba bonyolódva a láthatatlanba enged bepillantást, azaz a benső ember valóságáról közvetít.” – részlet Keserű Luca, művészettörténész írásából.

A most nyíló kiállítás a művész halála után 27 évvel kerül megrendezésre, családja most érezte elérkezettnek az időt arra, hogy Andrew hagyatékát a nagyközönségnek is megmutassa.

A Jung-féle alkímiát gyakorló Andrew Fekete transzban festett, álmai és intenzív látomásélményei által vezérelve. Tájképei egy arcokkal és alakzatokkal benépesített belső, lelki tájat jelenítenek meg, mellyel a művész a vallásos értékek magasabb tudatosságának megélését fejezi ki.

 

Fiatalon, harminckét éves korában halt meg AIDS következtében, 1986-ban. Bár az élete rövid volt, Andrew munkássága mégis több összefüggő fejlődési szakaszra osztható. Kubistaként indult, de már a kezdetektől intenzív belső élményei és látomásai irányították fejlődését. A festő emlékirataiban beszél a „hiányzó dimenzió” kereséséről, megtalálásáról Önmagában, továbbá arról, hogyan indította szakításra az absztrakcióval az, hogy engedte a tudatalattiját félig önállóan tevékenykedni művészetén keresztül. Ez vezette a lírai absztrakt expresszionizmus felfedezéséhez.

 

 

 

Lírai absztrakt expresszionizmus

 

Andrew a kubizmus, és az absztrakt expresszionizmus továbbfejlesztése során jutott el a lírai absztrakt expresszionizmus kifejlesztéséig, teret engedve az érzelmek erőteljesebb kifejezésének,a vallási értékeknek, valamint egyesítve a figurális ábrázolásmódot geometrikus, illetve áramló motívumokkal . A szín az érzelmek nyelve, ő pedig kiválóan használta ezt a nyelvet. Vallásos művész volt, aki tudatosan dolgozott a tudatalattijával C.G.Jung aktív imaginációs módszere szerint. Képei a belső tájak látomásszerű élményeit hozzák elénk.

Andrew „hős” volt, abban az értelemben, ahogyan Donald Campbell használja a szót személyes mitológiáról írt tanulmányában. Leszállt az alvilágba és nem tért vissza. Feláldozta életét a művészet szerelméért.

Páratlan széntechnikájával egyedülálló módon jelenítette meg az árnyalatok mélységét Festményei ,melyek többnyire úgy készültek, hogy először szénnel rajzolt a papírra, majd egy speciálisan kevert olajfestékkel dolgozott tovább, szintén sokoldalú festői tudásról tanúskodnak. Képei között számos rendkívül részletesen, és tökéletesen kidolgozott munkát találhatunk.

A Szarkofág Romjai című kép intenzitása, árnyalatainak mélysége jól érzékelteti a festő technikai képzettségét. Andrew így ír a műről: „A tárgy egyre inkább metafizikai. A formák az elhagyatott, halott városok hangulatát idézik, az egymáson heverő, romos műemlékek a kihalt civilizáció maradványai.” A képet szemlélve, az is kiderül számunkra, hogy, Andrew képes volt kubista, és klasszikus forrásokat is beépíteni alkotásaiba. Mindezt jól tükrözik a katakomba-szerű, vallásos értékeket kifejező formák.

 

Látnok és költő

Andrew nemcsak festő, hanem költő is volt. Emellett naplójának köszönhetően nagy terjedelmű írott anyaga maradt ránk, melyek Az Utazás az Éjszakába (Voyage into Night) című kötetben jelentek meg. A naplóból megismerhetjük tragikus élettörténetét, és ehhez kapcsolódóan a tudatalattijának felfedezése közben átélt számos látomását is.

 

 

Lady Carter of Cole, a kiállítás védnökének bevezetője

 

Mikor először láttam Andrew festményeit, megdöbbentett a hasonlóságuk, Macke, Klee, és a németországi Der Blaue Reiter (A Kék Lovas) expresszionista művészcsoport más tagjainak munkáival, akiknek régóta csodálója voltam. Ugyanakkor van valami a művészetében, ami emlékeztet az orosz festőre, Nikolai Roerich-re, aki Feketéhez hasonlóan polihisztor volt, és nagy tisztelője a keleti vallásoknak.

Ellentétben az eddig felsorolt művészekkel Andrew még mindig ismeretlen, ezért nagy örömömre szolgál ez az esemény, amely munkáit láthatóvá teszi a nyilvánosság számára. Biztos vagyok benne, hogy a művek ugyanannyira megérintik és gyönyörködtetik majd a közönséget, ahogyan engem is.

Rendkívül megnyerő számomra, ahogyan a művész a festékrétegek, és színek kezelésmódjával falikárpit-szerű mintát hoz létre, amely egyformán utalhat tájképekre, illetve valami szellemibb, fenségesebb dologra is. Ez az, amit Fekete lírai absztrakt expresszionizmusnak nevezett , az ő egyedi stílusa, amit tökéletesíteni akart, bármi legyen is a személyes ára, az anyagi és az anyagtalan házassága,mint stílus és forma kapcsolata.

Andrew fájdalmas és tragikus élettörténete, nem csökkentheti az általa létrehozott szépség csodálatát. Inkább növelnie kéne az elismerést, és bátorítania a többi művészt, hogy hozzá hasonlóan ők is megmutassák élményeiket, melyeket belső utazásaik során tapasztalnak.

Mérhetetlenül hálás vagyok, hogy részese lehetek ennek az izgalmas kísérletnek és nagyon sok sikert kívánok a kiállítás számára.

 

 

Magyar Diaszpóra/ http://feketeandrew.weebly.com/

 

Mind a mai napig feltáratlan az, hogy min mentek keresztül azok a magyarok, akik a második világháború végén arra kényszerültek, hogy elhagyják az országot és új életet kezdjenek. Az 1986-ban, 32 évesen elhunyt festő, Andrew Fekete élete és művészete is ebből az ez idáig mellőzött korszakból gyökeredzik. Andrew édesapja jól szituált, köztiszteletnek örvendő erdélyi családból származott. A művész édesanyja egy kis alföldi faluban nőtt fel, ahol idilli gyermekkora volt. Ám a második világháború elpusztította mindkét család addigi életét. Végül sok-sok életveszély, megpróbáltatások, és rendkívüli szegénység után, mindkét szülő Angliában telepedett le menekültként, ahol találkoztak, összeházasodtak, majd 1949-ben családot alapítottak.

A lelki sérülések és megrázkódtatások, amelyeket hazájuk hátrahagyása okozott, a második világháború borzalma, az üldöztetések és a számkivetettség, mind hatással voltak a fiatal művész gyermekkorára, és jól láthatóan tükröződnek a művein is. Andrew festményei és rajzai bővelkednek az elveszett, illetve veszélyes, de lelkesítő új világokról szóló utalásokban, amelyeket fel kell kutatnunk, és meg kell találnunk. A határtalan, és örök lett a felcseperedő művész igazi hazája. Míg Andrew festői stílusa Közép-Európa modernista hagyományából nőtt ki, vallási hovatartozásának keresése, és az eredet mítoszok, illetve más vallások szent iratai iránti ellenállhatatlan vonzalma a Hamvas Bélához és Kerényi Károlyhoz hasonló magyar misztikusok és polihisztorok sorába helyezi a művészt.