KulturSzalon

Ahogy elnézem, az ellenzék nem sokra ment a szimbolikus kérdésekkel. A legtöbb választópolgárt meg sem érintette a köztársaság és a jogállam karcsúsítása, a fékek és ellensúlyok kiiktatása, és a többi magasztos fogalom ellen indított támadás. Ők ugyanis ritkán hajlanak a fogalmi gondolkodásra, a húsba vágó kérdések pedig föl sem ötlöttek az ellenzéki politikusok tudatában. Most mintha feltárult volna a hatalmat gyakorlók sebezhető pontja. Az állami földek bérlése körüli purparlé nemcsak érdekli, hanem érinti is a vidéki Magyarországot.

Jellemző, hogy ezt a botrányt sem ellenzéki politikus robbantotta ki, hanem a Vidékfejlesztési Minisztérium kiábrándult államtitkára. Azt vettem észre, hogy az Ángyán professzor szégyenlistáján szereplő földbérlők egyre-másra állnak a megyei nyilvánosság elé. Bizonygatják, hogy ők már a pelenkában is áhítoztak a földművelés után. Aztán vagy sikerül bebizonyítaniuk, hogy indokoltan kapták a potya hektárokat, vagy elveszítik hitelüket a helyi nyilvánosság előtt. Találkoztam olyan érveléssel, hogy a helybéli kiskirály birtokát az apja gondozza, aki világtalan ugyan, de világ életében serénykedett a mezőgazdaság és az állattenyésztés körül. Találkoztam olyan pályázati nyertessel is, aki fölmérte a helyzetet, és becsületére váljék, hogy visszaadta az ebül szerzett földbérletet.

Elképzelhető, hogy az állami földek ügye lesz az egyik narancshéj, amelyen elcsúszhat a narancsosok pártja. 2010-ben nem azért szavaztak rá a helyben gazdálkodók, hogy helyettük csókosok kapják a környékbeli földeket. Ha a kormánypártot a választási ígéret be nem tartásáért megbünteti a gazdatársadalom, akkor ebben szerepet játszik a helyi nyilvánosság is. Ilyen összefüggésben nem sokat számít, hogy a hatvan-, illetve húszezer példányban megjelenő Népszabadság és Népszava, továbbá a valamivel több, de korántsem elég választóhoz eljutó Klubrádió és ATV napirenden tartja az állami földek körüli visszaéléseket. Az ellenzéki orgánumokat ugyanis elvétve kísérik figyelemmel a konzervatív értékrendszerhez kötődő földbirtokosok.

A megyei lapok viszont a maguk hét-nyolcszázezres példányszámával és a helyi társadalomba való beágyazottságával formálják a közvéleményt. A kiskirályok ezért érzik fontosnak, hogy földbérlet-ügyben exkuzálják magukat a szűkebb pátriájukban legolvasottabb újság hasábjain.