KulturSzalon

Legutóbbi számában a HVG külön dossziét szentelt a sajtószabadságnak. Négy írásban vizsgálta, hogy mi jellemzi a hazai médiát 2010 közepe, a kormányváltás óta. Az összeállítás hitelesnek mondható, talán csak a helyi médiumok hiányoznak belőle. Kiemelkedik Jakus Ibolya áttekintése, amelyből az egyik mondat nem is annyira vitára, mint inkább továbbgondolásra ösztönöz.

Azt fejtegeti a szerző, hogy a Magyar Távirati Iroda, vagyis „a centralizált állami hírgyár szolgáltatásai ingyenessé váltak a piac többi szereplője számára”, amelyek „így maguk is a kormánypropaganda terjesztőivé válnak”. Ezt a tapasztalatot Szanyi Tibor szocialista politikus még keményebben fogalmazta meg: „Ma Magyarországon a hírek 90 százalékát az állam állítja elő.” (Népszava, augusztus 14.) Mindkét állításban van igazság, mégis árnyalnám a képet, mert az állami hírek ingyenesítését a kormányzati médiapolitika legügyesebb húzásának vélem.

Azzal, hogy az MTI-t milliárdos bevételtől fosztotta meg, kiszolgáltatta az állami költségvetés kegyének. Bár az állami hírügynökség sosem a függetlenségéről volt híres, a rövidebb póráz nem arról árulkodik, hogy a kormány tény- és tárgyszerűbb üzenetekkel akarná ellátni a tőle még független szerkesztőségeket. Az állami hírek ingyenesítése azzal a következménnyel is járt, hogy egymás után szűntek meg a független hírügynökségek, amelyek nyomott áron elégítették ki a kis vidéki szerkesztőségek igényeit. Mellesleg azokat a bulvárba hajló igényeket, amelyeket a nehézkes MTI nem tudott, bagóért talán nem is akart kielégíteni. Ráadásul a regisztrálás, vagyis az ingyenes hírekhez való hozzájutás lehetősége révén az állam áttekintheti a médiapiac eleddig homályban maradt zugait, ahol több száz alternatív (nem a helyi, leginkább kormánypárti polgármestereknek kiszolgáltatott) szerkesztőség rejlik.

Egy-egy újság vagy portál három-négy embert képes eltartani. A létszám túl csekély ahhoz, hogy a kormányzati intézkedéseket fényező MTI-anyagokat folyamatosan ellenpontozzák. De a választási ciklus harmadik évében a végrehajtó hatalom aligha kelt rokonszenvet, és ahogy fordul a közhangulat, az alternatív szerkesztőségek úgy közelednek a tömegérzülethez. Azokból élnek ugyanis, akik megsínylik a kormányzati intézkedéseket. Arra számítok, hogy a kis újságok és portálok hamarosan több energiát fordítanak az állami hírgyárból érkező információk helyi értelmezésére.