KulturSzalon

1941.

 

A Nyugat című folyóirat „halálának” éve éppoly maradandó dátum a magyar irodalom ismerői számára, mint 1908, amikor is január 1-jén „megszületett”. Babits Mihály távoztával a Lap is elszenderült… De nem végleg. Ébresztgetik sokszor sokan sokféleképpen. Kerekebb évfordulókon harsányabban, máskor finomabban. Tény azonban, hogy ma sem hagyják végleg eltávozni a 72 éves álmát alvó Nyugatot.

 

Akik legutóbb leheltek életet belé augusztus 15-én a nyíregyházi Bencs Villában, igen szépszámú közönséget vonzottak maguk köré. Nem csoda, hisz a folyóirat első (arany) nemzedékének műveit öt előadóművész porolta le, akik különböző városokból jőve más-más karaktert keltettek életre egy estén keresztül a közönség legnagyobb örömére. Mert a nagyérdemű ugyanolyan hálásan tapsol a helyi színésznek, mint a határon túlról érkezettnek vagy a fővárosinak. Mert ő a vastapsával, a félénken gratuláló, de elismerő kézszorításával fejezi ki köszönetét a nyáron sem pihenő, a Nyugatot bármikor szívesen ünneplő művészeknek.

 

Remélhetőleg nem bánta meg István István, aki Szatmárnémetiből érkezett megyeszékhelyünkre, hogy Krúdy Gyula-felelőssé lett egy est erejéig. Úgy idézte a hallgatóság elé városunk szülöttét, hogy egyetlen sort sem idézett tőle magától. Zseniális színészi ötlet volt anekdotákon, szállóigéken, cikkeken és visszaemlékezéseken keresztül a Bencs terembe varázsolni a nagy hedonistát.

 

 

Nyíregyházi kötődése Móricz Zsigmondnak is van, nem is kevés, amire Petneházy Attila, a helyi színház társulatának vezető tagja is utalt színre lépésekor. Meghatározó és magával ragadó azonban azzal a szerepvállalással lett az előadása, amelyben azonosult a szerző férfiúi és írói énjével. Nem esett ez nehezére, hisz az utolsó évadban Móricz Naplóját vitték színre Nyíregyházán, amikor is „felölthette már” több nő Zsigájának gúnyáját…

 

 

Az író lelki barátját, Adyt a rimaszombati születésű, sokáig Kassán, manapság Budapesten játszó Básti Andrea jelenítette meg az őt már korábbi Bencs Villá-s vendégszereplése alapján ismerő közönség előtt. A mély átéléssel közvetített versek, levelek  hallgatása közben minden néző számára egyértelmű lett a színművésznő Adyért való rajongása, mellyel fiatalt éppúgy „megfertőzött” az előadásában, mint ahogyan az ismertebb strófákat vele együtt verselő bölcsebb generáció tagjait.

 

 

A homo ludens szerzők, Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső egy egészen komoly, filozofáló oldalát tárta a nagyérdemű elé Horváth Sebestyén Sándor, aki ugyancsak a  Móricz Zsigmond Színház tagjaként fogadta el a meghívást a Nyugatot ma is éltető irodalmi randevúra. A villa meghitt miliőjét használta ki és fel a művész arra, hogy intim, vallomásszerű verseket mutasson be Kosztolányitól, a zseni Karinthyt pedig bölcselkedő prózáján keresztül hozza közelebb a vendégekhez.

 

 

Aki az eddigi felsorolásból kimaradt a folyóirat első nemzedékének legnagyobbjai közül, azokat Barna László „rakta vegyestálra”. A humoráról ismert budapesti vendég csokorba fogta olyan szerzők műveit is, akik nélkül nem lett volna teljes a műsor (Babits Mihály és Tóth Árpád). 

 

 

A majdnem négyórás előadás vége felé is sikerült nevetésre bírnia a tisztelt közönséget, hisz kesernyés, cinikus és ironikus hangja kivétel nélkül mindenkit mosolyra késztet, azon túl, hogy mélyen elgondolkodtat. Egy tömény lírai és prózai est természetesen csak zenés aláfestéssel és epizódokkal hathat igazán. A zenét olykor tánc is színesítette, méghozzá professzionális versenytáncosok ropták a stílusosan „nyugat”-ról bevándorolt latin táncokat, amelyek épp a folyóirat fénykorában váltak divatossá Európában. Az érzelmes rumba, a játékos jive és az elmaradhatatlan cha-cha-cha vastapsra bírta a táncrajongókat. 

Köszönet érte Farkas Zoltánnak és Farkasné André Anettnek, Bánki Kristófnak és Hegyes Dórának.

 

Hogy a szemek teljes megelégedésére rászolgáljanak a szervezők, világbajnoki bronzérmes gyümölcs- és zöldségfaragók kápráztatták el a felvonások szüneteiben a kávézgató, cappuccinózgató vendégeket.

 

A műsor végén külön megköszönte a Móricz Zsigmond Színház segítségét, Molnár Ágnes (a villa egy korábbi kiállító művésze) eredeti Nyugat-példányát, Ács Mónika dekoratőr virágkompozícióit Orémusz Maja, a program megálmodója.